Irodalommal és írással az önismeret útján

KépAz elmúlt héten a képzőművészet terápiás alkalmazásával foglalkoztam, mai bejegyzésemben pedig egy újabb művészeti ág az irodalom művészetterápiás lehetőségeiről írok. Ma arra igyekszem választ adni, hogy az írás és az irodalom milyen hatással van az emberi pszichére, milyen módokon alkalmazható a lélektani munkában, és hogy milyen csoportok esetén lehet kiemelten hatásos az alkalmazása.

♣ ♣ ♣

Az irodalom és az írás gyógyító erejét alkalmazó művészetterápiás formát összefoglalóan bibilioterápiának nevezi a szakirodalom. A biblioterápia elnevezés önmagában félrevezető lehet, hiszen az első értelmezés ami eszünkbe juthat a “könyvek általi gyógyítás”. Ugyanakkor a zavaró “biblio” kifejezés egyszersmind jelent irodalmat és írást is. Az elnevezés mögött megbúvó terápiás eszköztár tehát a könyvek olvasásánál tágabb: benne foglaltatik az irodalmi művek befogadása, közös feldolgozása és az aktív írásmű alkotása, valamint annak egyéni vagy csoportos értelmezése is.

KépAz irodalmi művek pszichénkre gyakorolt hatásáról legkorábban talán Arisztotelész Poétika című művében olvashatunk katarzis elmélete kapcsán. Ebben megfogalmazza, hogy irodalmi művek befogadása során az olvasó aktívan együtt érez és gondolkodik a szereplőkkel, s ezáltal új helyzeteket tapasztal meg, miközben saját személyisége is fejlődik.

Az irodalmi művek befogadására orientált terápiák ennek a katarzisnak az erejét igyekszenek kihasználni egy meghatározott egyéni vagy csoportcél mentén: az ilyen csoportok esetén a lélektani hatás elsősorban a jól megválasztott irodalmi alkotáson múlik. Eddigi tapasztalataim alapján ilyen szemléletet képviselnek például a hazai meseterápiás irányzatok (pl. Boldizsár Ildikó vagy a Mosoly Alapítvány).

Az irodalmi alkotások által kiváltott érzelmek és gondolatok csoportos feldolgozása a biblioterápia egy újabb lehetősége, melyben nem csupán az irodalmi mű, de a csoportdinamika is a terápiás cél irányába hat. Ilyen, speciálisan nyitott csoportot képvisel például az évtizedes hagyományokkal büszkélkedő Hamvas-kör.

KépAz írás területén Magyarországon kissé szűkebb a paletta. A biblioterápiás írás alatt nem kell feltétlenül irodalmi művek létrehozását érteni – akárcsak a képzőművészeti gyakorlatoknál, itt sem az alkotás esztétikai értéke az, ami a gyógyító folyamatban mérlegre kerül – így ide tartozik bármilyen önismereti vagy terápiás céllal írt levél, napló vagy akár irodalmi formába foglalt “laikus” alkotás. Az írás terápiás alkalmazásával hazánkban elsősorban az általam is képviselt komplex művészetterápiás foglalkozásokon találkozhatunk. A terápiás folyamatban ilyenkor az elkészült írás csoporttal közös értelmezése és felfejtése a cél, felismerve benne az alkotó számára jelentős szimbólumokat és azok értelmét.

Különválasztva a passzív (csupán befogadó, esetleg értelmező) és aktív (az írással dolgozó) biblioterápiás módszereket, különböző előnyöket és hátrányokat, valamint eltérő ideális célcsoportokat határozhatunk meg.

A passzív biblioterápia előnye, hogy kicsi az eszköz- és helyigénye, így könnyen mozdítható (szemben például a képzőművészeti vagy mozgásterápiákkal), illetve mozgásukban korlátozott egyének számára is elérhető. Hátránya ugyanakkor, hogy a terápiás szöveg megválasztása alapos irodalmi, történelmi ismereteket, valamint hosszas utánajárást igényelhet.

KépA passzív biblioterápia módszere tökéletes választás lehet például fekvőbetegeket ellátó kórházi osztályokon, illetve idősekkel foglalkozó zárt intézményekben, vagy klubokban.

Az aktív biblioterápia lehetőséget ad az önkifejezésre, önmagunk közvetettebb bemutatására, emellett az alkotás újraolvasásával rácsodálkozhatunk saját rejtett gondolatainkra, érzelmeinkre. Előnye elsősorban szintén kis eszköz- és helyigényében áll. Hátránya lehet, hogy bizonyos életkorokban (pl. fiatal gyermekkor és idős kor) nem alkalmazható.

Az írás gyógyító hatásának alkalmazása széles körben lehetséges: alkalmazhatjuk például befelé forduló kamaszok, depresszióban, szomatikus betegségekben szenvedő, vagy döntéshelyzetek előtt álló kliensek esetén.

Bármelyik módszertant is alkalmazzuk, aranyszabály, hogy csak az adott egyénhez vagy csoporthoz, és az adott élethelyzethez illeszkedő eszközökkel érhetünk el megfelelő eredményt.

Remélem tetszett mai bejegyzésem! Amennyiben bármilyen kérdésed, észrevételed van a leírtakkal kapcsolatban, várom visszajelzésedet kommentként itt, vagy a művészet és önismeret facebook oldalán.

Advertisements