Művészetterápiáról a ‘Nők elleni erőszak megszüntetésének’ világnapján

KépAz ENSZ 1999. decemberi Közgyűlése óta november 25. a Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Mai bejegyzésemben a nők elleni erőszakról, annak lelki hatásairól és ezek művészetterápiás gyógyítási lehetőségeiről írok.

♣ ♣ ♣

A nők elleni erőszak témája szerencsére manapság egyre nagyobb médiafigyelmet kap, ugyanakkor az érintettekkel kapcsolatos számok a mai napig ijesztőek: egyesek szerint minden percben legalább 3 nő szenved el valamilyen fajta fizikai, pszichés vagy gazdasági bántalmazást. A nők elleni erőszak fogalma ugyanis tágabb, mint elsőre gondolnánk: ide tartozik a leggyakrabban hangoztatott fizikai és szexuális bántalmazás mellett a lelki bántalmazás (pl. zsarolás, becsmérlés, szóbeli erőszak), valamint a gazdasági erőszak is (pl. gazdasági függésben tartás, munkától való eltiltás).

A nők elleni erőszak nem egyszerűen egyéni vagy családi, de társadalmi szintű probléma, melynek megoldásához a média által felkeltett figyelem lehet az első lépés. Ezt azonban feltétlen követnie kell olyan törvényi és intézményes változásoknak, melyek lehetővé teszik a bűnösök jogszerű büntetését és az áldozatok védett rehabilitációját, majd társadalmi reintegrációját.

KépA nők elleni erőszak áldozatai gyakran nehezen fejezik ki a történtekkel kapcsolatos emlékeiket, érzéseiket, a történtekért önmagukat tartják felelősnek, erős szégyenérzet, bűntudat és félelem jellemzi őket. Énképük az erőszak hatására torzul és önbizalmuk megtépázzák a történtek. A biztonságos világba és a férfiakba vetett hitük alapjaiban rendül meg.

Az erőszak túlélőivel való munka első feladata feloldani azt a verbális gátat, ami megakadályozza őket abban, hogy élményeiket másokkal védett közegben megoszthassák, feldolgozhassák. A nem verbális eszközöket alkalmazó művészetterápiás módszerek, főleg a képzőművészet és zene alkalmasak arra, hogy a “kimondhatatlan” emlékeket mégis megszólaltassuk a terápiás alkalmakon. Figyelni kell ugyanakkor arra, hogy főleg a fizikai, kiemelten pedig a szexuális bántalmazást átélt kliensek számára a testtel való munka (mozgás és tánc) akadályozott és kifejezetten blokkoló hatású lehet.

A trauma feldolgozásán túl a helyes énkép és önértékelés visszaállításában játszhatnak szerepet például az alábbi feladatok:

  • Önarckép festése, Címerpajzs rajzolása, Családrajz készítés,
  • Önmagunkat kifejező testhelyzet felvétele,
  • A minket kifejező zenei darab vagy zenei válogatás bemutatása,
  • Kedvenc mesénk bemutatása.

KépTermészetesen a fenti feladatok bármelyike alkalmazható egyéni és csoportterápiában egyaránt, szemléletem szerint azonban az alkotások által indított segítő beszélgetésnek éppolyan hangsúlyosnak kell lennie, mint magának az alkotó (vagy válogató) munkának.

A traumafeldolgozás szakaszában előfordulhat, hogy sikeresebbek az egyéni foglalkozások, ugyanakkor ahhoz, hogy az emberekbe vetett hitet és a saját szociális hatékonyság érzését újra megtapasztalhassák, a klienseknek szerencsés lehet csoportos formában (is) folytatnia a terápiát.

Végezetül néhány praktikus és érdekes link a fenti témával kapcsolatban:

  • Magyarországon a családon belüli erőszak témájával foglalkozó legkiemelkedőbb egyesület az immár 19 éve működő NaNE (Nők a Nőkért Egyesület).
  • Oldalukon (itt) található néhány megdöbbentő alkotás, melyet erőszakot átélt nők készítettek.
  • A kanadai Gardiner Múzeumban nemrégiben kiállítást szerveztek családon belüli erőszakot átélt nők kerámiáiból “Transformation by Fire” címmel, melynek kapcsán nők vallottak arról, mit jelentett számukra az agyaggal való munka felépülésük során. A videó ide kattintva tekinthető meg.
  • Kicsit kilépve a családon belüli erőszak témájából, de a nők elleni erőszak témájánál maradva: nemrégiben jelent meg Christina Lamb és Malala Yousafzai könyve, az Én vagyok Malala.

Remélem hasznosnak találtad a bejegyzésem!

Advertisements