Zenével az önismeret útján

ImageA zene felpörget, a zene megnyugtat. A zene segít levezetni a haragot, tombolni vagy éppen relaxálni. A zene fizikai és lelki változásokat generál, ehhez laikusként sem fér kétség. Mai bejegyzésemben a zene művészetterápiás alkalmazási lehetőségeit veszem górcső alá.

 ♣ ♣ ♣

A zene története egyesek szerint egyidős az emberiséggel, gyökerei egészen a verbalitás előtti időkig visszavezethetőek. A zene fizikai valónkkal való kapcsolata lenyűgöző: befolyásolja szívritmusunkat, légzésünket, izomtónusunkat. Többek között ennek köszönhető, hogy érzelmi állapotokat képes kiváltani hallgatójában, ezzel az adott érzelmekhez kapcsolódó képeket, emlékeket és gondolatokat képes felidézni tudatunkban (zeneálom).

Ugyanakkor a zenének nem csak passzív befogadói lehetünk, de sokszor aktívan olyan darabokat keresünk, amellyel aktuális hangulatunkat kiteljesíthetjük, fokozhatjuk, vagy elterelhetjük. Aktív muzsikálás, főleg improvizáció közben a ritmust és dallamot lelkünk rezdülései szerint variálhatjuk, ezzel kölcsönös, dinamikus kapcsolatba lépve a zenével.

ImageZene és lélek fent tárgyalt kapcsolata magában rejti annak lehetőségét, hogy ezt a kapcsolatot az önismereti és terápiás munkában egyaránt felhasználhatjuk. Erről való első írásos emlékünk a Bibliából való, ahol is Sault egy gonosz lélek zaklatásától a hárfa hangjai tudták csak megszabadítani.

A zene használata sokban hasonlít az eddig tárgyalt művészeti ágakéhoz: létezik aktív és passzív zeneterápia, ahogyan létezik élmény és feldolgozás alapú zeneterápia is. A továbbiakban bemutatom ezeket a formákat, kitérve arra, milyen területen lehet hasznos az adott technika alkalmazása.

A leggyakrabban alkalmazott zeneterápiás forma a passzív, vagy befogadó zeneterápia. Ennek során az egyén, vagy csoport egy előre kiválasztott zeneművet hallgat meg. A zenehallgatás már önmagában is lehet a lelki problémákat, kaotikus érzelmeket, gondolatokat rendszerező erejű. Ebben az esetben a terapeuta vagy csoportvezető feladata a zenemű gondos kiválasztása. Hasznos lehet, ha a darab az egyén vagy csoport aktuális állapotához illeszkedő, illetve eléggé hosszú ahhoz, hogy a kívánt hatást kifejthesse. Amennyiben a rendelkezésre álló idő hosszabb, az aktuális állapotot tükröző műalkotást követheti egy olyan darab, amely az érzelmek megélése után a kívánt nyugalmi állapotba vezeti a hallgatókat, ezzel keretezve az együtt töltött időt. A csupán a befogadást magában foglaló zeneterápiás ülések hasznosak lehetnek idősekkel, vagy a nyelvet nehezen beszélők körében, illetve olyan szorongó csoportokban, ahol a szavakon keresztül való kommunikáció még erősen gátolt.

Amennyiben a zenehallgatást, az élményt feldolgozó beszélgetés is követi, úgy még mindig passzív, de feldolgozás orientált zeneterápiáról beszélhetünk. Ebben az esetben a gondos zenemű választás éppolyan fontos, mint az előző terápiás változatban. A darab által felkeltett emóciók és zeneálmok megosztása és az e mentén haladó beszélgetés lehetőséget nyújt egymás gondolati és érzelmi világának megismeréséhez. Ez a módszer szinte minden korosztály és tünetcsoport számára megfelelő. A feldolgozó beszélgetések mélységét az adott helyzet keretei határozzák meg. Önmagában egy idősek klubjában, zenehallgatás után lezajlott, felszínesebb beszélgetés is ide sorolható, hiszen ennek „terápiás” haszna, hogy teret és tárgyat adott a társas érintkezésnek, beszélgetésnek.

ImageAz aktív zeneterápia a fentiekhez képest sokkal több előkészületet, eszközt és hozzáértést igényel. Aktív zeneterápia az is, ha egy csoport közös dobolásba, tapsolásba vagy éneklésbe kezd, de ennél bonyolultabb hangszerekkel és feladatokkal is találkozhatunk. Aktív zenélésbe hívni a laikus zeneszeretőt nem egyszerű feladat, ezért például komplex művészetterápiás csoportok alkalmával soha nem kezdünk aktív zenéléssel. Ahhoz, hogy valaki a testével, mozgásával hangot adjon ki, többnyire rengeteg gátlást kell legyőznie, ezért egy ilyen feladat csak egy jól kidolgozott folyamat részeként vethető be.

Az egyedüli zenélés mások előtt a szóbeliség nélküli én feltárást teszi lehetővé, míg a csoportos zenélés az együttműködést serkenti, az összehangolódásnak ad teret.

Az aktív zeneterápia során keletkezett élmények éppúgy megbeszélhetőek, mint bármilyen más műalkotás során szerzett élmény. Ebben az esetben ugyanakkor a zenedarab egyszeri és megismételhetetlen, nem körbejárható, vagy újraolvasható, mint egy festmény vagy egy vers.

Kimondottan zeneterápiával ma Magyarországon még kevesen foglalkoznak, bár Ausztriában például már receptre árulják a zeneterápiás CD-ket a patikák. Hazánkban a terapeuták képzése az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán folyik. Ha érdekel ez a terület, úgy bővebb információkat a Bárczi oldalán találhatsz.

Ha tetszett a bejegyzés, ajándékozz egy Like-ot a Facebookon! Köszönöm!

Advertisements