A tanult optimizmus

ImageÚj év, új élet. Persze ez a gondolat csak illúzió, mégis sokat segíthet abban, hogy az év kezdéssel nyitottabbá váljunk önmagunk – testünk és lelkünk – valós igényeire, és kitörjünk a megszokásból. Remek alkalom ez arra, hogy évek óta használt, sokszor zsákutcába torkolló gondolkodási sémáinkat átértékeljük, elengedjük, és helyettük újakkal kísérletezzünk. Mai bejegyzésemben a tanult optimizmusról írok, vagyis arról, hogyan lehet gondolkodásunkat önmagunk korlátozása és gyötrése helyett a pozitív életszemlélet támogatójává alakítani.

♣ ♣ ♣

A tanult tehetetlenség jelenségével egy korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam. A fogalom dióhéjban annyit jelent, hogy amennyiben többször kerülünk olyan helyzetbe, melyben a ránk váró negatív következményeket semmilyen aktív cselekvéssel nem tudjuk elkerülni, néhány alkalom után passzívakká válunk, és elfogadjuk a rosszat akkor is, amikor már tehetnénk ellene.

Ilyen helyzet alakulhat ki például, amikor egy vezető nehezen teljesíthető vagy egyenesen lehetetlen elvárásai miatt a beosztott folyamatosan negatív visszajelzéseket kap. A beosztott egy ideig egyre nagyobb erőfeszítéssel próbálkozik, dolgozik az elismerésért, teljesítménye folyamatosan növekszik. Végül azonban beletörődve a megmásíthatatlan vezetői elégedetlenségbe, teljesítménye egy alacsony szinten megállapodik, passzívvá válik.

A jelenséget felfedező Martin Seligman, a pozitív pszichológia egyik alapítója kutatásaival bebizonyította, hogy a jelenség fordítottja is működik: nem csak a tehetetlenség, de az optimizmus is tanulható szemléletmód. Munkásságával arra kívánja felhívni az emberek figyelmét, hogy negatív gondolkodási sémáik folyamatos, aktív átértékelésével érjenek el életükben pozitív változásokat.

ImageOptimizmusra fel! De hogyan?

Hétköznapi sikertelenségeink, problémáink értelmezéséhez oksági következtetéseket alkalmazunk, megindokoljuk őket. Ezek a következtetések három szempont mentén különbözhetnek:

  • külső (pl. társadalmi, helyzeti) vagy belső (pl. személyiségükben rejlő) oknak,

  • állandó (tartós) vagy alkalmi (rövid idejű) oknak,

  • általános (minden élethelyzetre és területre kiterjedő) vagy egy bizonyos életaspektust érintő, speciális oknak tulajdonítják a kudarcot.

Az optimista és a pesszimista gondolkodás alapvetően abban különbözik, hogy milyen oktulajdonítással dolgozik: a pesszimisták általában belső, tartós és általános okokkal magyarázzák sikertelenségeiket. Ilyen például, mikor egy sikertelen vizsgát azzal indoklunk, hogy képtelenek vagyunk annyi tananyagot megtanulni, ehhez már nincsen elég eszünk, nem visszük semmire az életben. Az optimista ezzel szemben úgy gondolkodik, hogy a sikertelen vizsga egy egyszeri alkalom volt, csak az adott helyzetben szenvedett kudarcot, mert például nem tanult eleget, vagy nem pihente ki magát kellőképpen.

A tanult optimizmus azt jelenti, hogy napi szinten, aktívan dolgozunk negatív, pesszimista gondolatainkkal felismerve azok fenti tulajdonságait és fatalista jellegét. Sikereink és sikertelenségünk okait megpróbáljuk reálisan átgondolni, és tudatosan teszünk a kudarcok elkerüléséért.

Selingman gyakorlati módszere egyszerűen a következő: néhány napon át naplózzuk a minket ért negatív (és pozitív) eseményeket, írjuk le róluk saját értelmezésünket, és azt a következtetést, amit levontunk belőle önmagunkra vagy az életre vonatkozóan.

ImagePéldául:

  • Reggel a járdán sétálva az autók a nyakamig fröcskölték a vizet.

  • 1. Ez azért van, mert figyelmetlen emberek vezetik az autókat, akik nincsenek tekintettel a gyalogosokra. / 2. Ez azért van, mert az egész utca úszik, és az autósok nem tehetnek semmit. / 3. Ez azért van, mert egy rakás szerencsétlenség vagyok.

  • 1. Jobb lesz a falhoz húzódva közlekedni. / 2. Jobb, ha esőben legközelebb másik úton megyek. / 3. Nincs mit tenni, legfeljebb tartok a munkahelyemen ezentúl egy váltás ruhát.

A példából jól látszik, melyik értelmezés és következtetés milyen gondolkodási stílusnak feleltethető meg. (Az első kettő változat optimista szemléletmód, míg a harmadik a pesszimista szemléletmód karikatúrája.)

Több napos naplózás után nekifoghatunk a gyomlálásnak: szövegkiemelővel húzzuk ki azokat a mondat hármasokat, amelyek pesszimista értelmezéseket és következtetéseket tartalmaznak, és átgondolva fogalmazzuk meg azok optimista megfelelőjét.

A módszer egyszerűnek tűnik, mégis gyökeres változásokat indíthat el gondolkodásunkban.

Itt az új év: kezdjünk naplózni, legyünk optimistábbak!

Advertisements