Fotóterápia és terápiás fotózás

Kép

A fotózás ma egyre inkább a mindennapjaink részévé válik. A korábban csak fényképészek által készített egy-egy családi fotóból az elmúlt évtizedekben egyre több és több lett, ahogy elérhetővé váltak a laikusok számára is könnyen használható fényképezőgépek. Napjainkban, hála a többfunkciós digitális eszközöknek, a legfiatalabb korosztály már napi szinten készít felvételeket. Mai bejegyzésemben egy ma Magyarországon még kevéssé ismert és alkalmazott, de óriási potenciállal rendelkező művészetterápiás irányzatról, és annak két formájáról olvashattok.

♣ ♣ ♣

A fotózás folyamatát és az elkészült fotót művészetterápiás keretben alkalmazó terápiás irányzatok között alapvetően két, egymástól elkülönülő megközelítéssel találkozhatunk. A már elkészült fotókkal, családi albumokkal dolgozó fotóterápia (‘phototherapy’) alkalmazása külföldön elterjedtebb, mint a fotózást alkotási folyamatként felhasználó terápiás fotózás (‘therapeutic photography’) módszere. Ennek okát csak találgatni tudom: valószínűleg a terápiás fotózás eszköz és szaktudás igénye jóval nagyobb, mint az “egyszerű” fotóterápiájé.

Fotóterápiának nevezik azt a terápiás folyamatot, melyben a kliens/kliensek saját családi fotográfiáik bemutatásával, feldolgozásával, és újraértelmezésével érik el a kívánt pszichoterápiás hatást. Ez lehet egy traumatikus életesemény feldolgozása (pl. gyász, válás), önismeretük elmélyítése a személyes élettörténet narrációján keresztül, vagy az emlékező képesség tréningje idős korban. A fotóterápia témája többnyire az egyéni életút, melyet hosszabb vagy rövidebb időközönként családi fotográfiák dokumentálnak.

Gábriel García Márquez családjával, 1960

A fotóterápia haszna változatos: többek között segít a családunkban, felmenőinkben tisztelt értékek tudatosításában, a család és barátok szerepének megértésében, saját erőforrásaink megtalálásában, életünk ívének felismerésében. Mindemellett a csoportban végzett fotóterápia csökkenti a társas elszigetelődést, növeli az empátiát, egymás megértését. Ez a terápiás mód elsősorban középkorú és idős személyeknél alkalmazható. Különösen hasznos lehet életközépi válság esetén, vagy idős, magányos, esetleg a demencia kezdeti stádiumában álló emberek számára.

A terápiás fotózás egy sokkal kevéssé kidolgozott és kevéssé alkalmazott művészetterápiás módszer, éppen ezért rengeteg lehetőséget rejt. A terápiás fotózás a fényképezőgép eszközén keresztül ad lehetőséget a nonverbális önkifejezésre. Mivel napjainkban szinte minden család rendelkezik digitális fényképezőgéppel, így egy csoport kialakítása saját eszköz használata esetén sem lehetetlen. A terápiás fotózás éppúgy lehet alkotás vagy feldolgozás központú, ahogyan azt a többi művészeti ágban megszokhattuk.

Kép
“Futva fotózó” csoport az Igenember című filmből

Minimális technikai tudással is készíthetőek olyan képek, melyek terapeuta által irányított csoportos vagy egyéni feldolgozása önismereti haszonnal jár. Gondoljunk itt olyan feladatokra, mint az önarckép készítése (önkioldóval ma már a legegyszerűbb gépek is rendelkeznek), egy nap dokumentálása képekben, vagy az “ami a legjobban foglalkoztat” című közismert művészetterápiás gyakorlat. Amennyiben valaki mélyebb technikai tudással rendelkezik, úgy tematikus, alkotás orientált kurzusokat is tarthat, melyeken a résztvevők a fototechnika elsajátítása mellett a fotózás folyamatában találhatnak katarzist. Ez a módszer kis kreativitással bármilyen korosztály számára érdekessé varázsolható.

Őszintén remélem, hogy hamarosan hazánkban is találkozhatok efféle csoportokkal, kezdeményezéssel!

Ti kipróbálnátok egy ilyen csoportot? Alkalmaztátok már a fotózást terápiás eszközként?

Advertisements