Mindenkinek van egy szörnye – művészetterápiás gyakorlat gyerekeknek

you cant get rid of your monsterA gyerekek félelmeiket és problémáikat verbálisan nehezen fejezik ki, emiatt terápiájukban a nonverbális módszerek közismerten gyorsabb és jobb eredményre vezetnek. A művészetterápiás gyakorlatok közül bármelyik sikerrel alkalmazható náluk. Ma egy kifejezetten gyermekeknek szóló gyakorlatot mutatok be, amelynek fantázianeve: “mindenkinek van egy szörnye”.

♠ ♦ ♠

Egy amerikai művészetterapeuta oldalán, a Creativity in Therapy-n akadtam rá erre a gyakorlatra. Ha valaki egyszerűen rákeres a témára, további több tucat oldalon találhat róla információkat. Különböző instrukciókkal, különböző eszközökkel és különböző feloldásokkal találkozhatunk. A gyakorlat vezér gondolata azonban ugyanaz: a gyermek  lelki problémáit egy mesei allegóriát alkalmazva, egy szörny formájában jelenítjük meg.

Az instrukcióban megkérjük a gyermeket, hogy a felajánlott eszközökkel és alapanyagokból készítse el saját szörnyét. A szörnyről készülhet rajz, festmény, vagy kisplasztika, kollázs. Az elkészült szörnyről ezután beszélgetést kezdeményezünk. Elnevezhetjük, mesélhetünk róla történeteket. Elmondhatjuk a jellemzőit: gyengeségeit és erősségeit. Megfogalmazhatjuk, hogy mi táplálja őt, és mitől lesz gyengébb. Mikor szokott előbukkanni, és hogyan védekezhetünk ellene.

Egyes oldalakon azzal a feloldással találkoztam, hogy a kész szörnyet mintegy kiállítva megerősítő mondatokat mondatnak a gyermekekkel. Például: “Nem félek többé tőled!”, “Nincs hatalmad fölöttem!” Máshol a szobrokat összetörik, vagy széttépik a papír képeket. Megint máshol börtönt, rácsokat rajzolnak a szörnyek köré.

Egyetlen módszerrel nem találkoztam, bár véleményem szerint ezzel érhetjük el a legtartósabb hatást: szelídítsük meg a szörnyet. Rajzoljuk tovább az alkotást, színezzük ki a történetet, transzformáljuk megértéssé a félelmet.

Advertisements