Miért használjunk meséket a terápiában (és a mindennapokban)?

PeseschkianA csoportokra készülve szeretek elmélyedni azok témájában, és feleleveníteni amit az adott eszközökről korábban tanultam. Így került ismét a kezembe Nossrat Peseschkian keleti történetekkel kapcsolatos könyve (A tudós meg a tevehajcsár – Keleti történetek-Nyugati lelki bajok, Helikon Kiadó, 1991, Budapest). Ez a könyv igazi jolly joker, mert valóban mindenkinek szól, laikusként és szakemberként is van mit meríteni belőle. Mai bejegyzésemben a könyv felosztása alapján írok arról, miért is használjunk meséket, történeteket a terápiás munkában, és ha lehet, a mindennapokban is.

♥ ♦ ♥

Miért használjunk meséket a terápiában (és a mindennapokban)?

  • Először is a történetek érdekesek, megmozgatják a képzeletet, és közben hála az égnek végre egyáltalán nem rólunk szólnak. Vagy mégis? Az önvizsgálatba belefáradt léleknek üdítő, hogy mesékkel dolgozva úgy gondolkodhat önmagáról és a világról, hogy közben nem is veszi észre, hogy magáról mesél. A történeteknek azok a szereplői és konfliktusai ragadják meg leginkább a képzeletünket, amelyekkel magunknak is dolgunk van. Miközben átkozzuk a gonosz boszorkát, vagy megrökönyödünk a vitéz bátorságán, tulajdonképpen saját élethelyzetünkkel dolgozunk. Peseschkian ezt a történetek “tükörfunkciójának” nevezi.
  • A mesék mindig a harmónia megbomlásáról, egy konfliktushelyzetről szólnak, ugyanakkor bennük foglaltatik egy lehetséges megoldás is. Ez lehetővé teszi, hogy gondolkodási sémáinkat kibővítsük a mese által felkínált modellekkel. Ezt Peseschkian a mesék “modellfunkciójának” nevezi.
  • A terápiában, de gyakran a tanár-diák, vagy szülő-gyermek interakcióban is előfordul, hogy a jó szándékkal adott segítség is fájdalmas lehet “elszenvedője” számára, hiszen addigi cselekedeteit, védekező mechanizmusait, gondolati sémáit kérdőjelezi meg. Ez a kellemetlen élmény védekezést és ellenállást válthat ki. A történetekkel való munka a diádikus kapcsolatokat kibővíti, kevésbé direktté változtatja, ezzel pedig felpuhítja az ellenállást. A tanácsot nem én adom számodra, mi csupán egy szabadon választott történet kapcsán beszélgetünk. Peseschkian ezt a történet “közvetítő funkciójának” nevezi.
  • A terápiában alkalmazott mesék elkísérnek bennünket a mindennapokba. Mivel az emberi agy ős időktől fogva történetekkel dolgozik, könnyebben megjegyzünk bármilyen információt, ami egy történet keretébe foglalt. A mesékre a terápia végeztével is emlékszünk. Felidéződhetnek új élethelyzetekben, és közben új árnyalataikra lehetünk figyelmesek. Peseschkian ezt “raktár-hatásnak” nevezi.
  • A mesékben óriási mennyiségű megtapasztalt tudás és hagyomány őrződik, melyek túlmutatnak az egyéni életen. Ezzel a tudással minden egyén a saját felelősségére él vagy nem él. Peseschkian ezt “hagyományőrző funkciónak” nevezi.
  • Különböző népek meséivel dolgozva megismerhető mások kultúrája és eltérő gondolkodási módja, ezáltal a mese az interkulturális elfogadás fontos eszköze. Peseschkian ezt a mese “transzkulturális közvetítő funkciójának” nevezi.
  • A mese olvasás és hallgatás manapság gyermeki elfoglaltságnak számít, ezáltal a mese alkalmazása terápiás helyzetben regresszív állapotot idézhet elő. Mesét hallgatva a teljesítmény központúsággal szemben megjelenik a képzelet és a kreativitás (a jobb agyfélteke is működésbe lendül), és a problémákra újszerű megoldási lehetőségek is felmerülnek. Kreatívan és felszabadultan gondolkodunk, akár a gyermekek. Peseschkian ezt a történet “regresszív funkciójának” nevezi.
  • A történetekben nem mindig értünk egyet a hősök viselkedésével. Sokszor tesznek számunkra érthetetlen, vagy elfogadhatatlan dolgokat – például tovább vándorolnak, amikor mi már megálltunk volna, megbocsájtanak, amikor mi megbüntettük volna az ellent. Ezáltal a mesék ellenmintákkal szolgálnak (“ellenminta-funkció”), melyeken elgondolkodhatunk, és felülírhatjuk általuk saját mintáinkat. (Végül akár felülírjuk azokat, akár nem, az ellenmintákon való töprengés mindenképpen növeli az eltérő gondolkodású emberekkel szembeni toleranciánkat.)
  • Amennyiben a történetekben felkínált ellenmintákon töprengünk, megvizsgáljuk egy helyzet eltérő értelmezéseit is. A nézőpont kiszélesítése könnyen elvezethet bennünket álláspontunk megváltoztatásához, végső soron pedig szorongattatott élethelyzetünk megoldásához. Peseschkian ezt a mese “álláspontváltoztató funkciójának” nevezi.

A fentiek tanulsága pedig az én álláspontom szerint: olvassatok meséket és történeteket! Újakat, régieket, magyar származásúakat és más (rokon és nem rokon) népek meséit egyaránt!

Advertisements