Mit tanulhatunk a mesehősöktől?

A hamarosan induló gyermekcsoportomra készülve kezembe akadt Kádár Annamária Mesepszichológia 2. című könyve. Az első kötetet ugyan nem olvastam, bár tervezem, ez a második viszont nem azt nyújtotta, amire a címből következtettem. A könyv leghasznosabb része számomra a mesehősök megszívlelendő tulajdonságainak felsorolása volt. Ezeket a tulajdonságokat hoztam ma el Nektek saját magyarázataimmal ellátva.

♦ ♦ ♦

Mit tudnak a mesehősök, amit a ma embere elleshetne tőlük?

  • A mesehősök bátran vállalják komfortzónájuk elhagyását, mert ahogyan egy ma igen népszerű idézet is állítja: „Az élet a komfortzónádon túl kezdődik.” A mesebeli legény hátára köti tarisznyáját, és elindul világot látni. Nem vár addig, amíg minden csillag kedvezően áll majd, vagy amíg elegendő tudást gyűjt az úthoz. Akkor indul, amikor felötlik benne az út gondolata. Felismeri, hogy mikor válik számára szűkössé az apja országa, szűkössé az addigi élethelyzet. Teszi, amit tennie kell, és elindul, amikor menni kell.
  • A mesehős bátran indul el, és bátran veti bele magát a kalandokba. Kádár Annamária szavaival élve életbátorságról tesz tanúbizonyságot. Nem a veszteségeket számolgatja, nem tépelődik és töpreng a döntései előtt, hanem merészen száll szembe a megpróbáltatásokkal.
  • A mesehős képes helyzete újraértékelésére. Ugyancsak életbátorságnak nevezném, ahogyan a mesebeli királyfi teljes nyíltsággal fogadja az útjába kerülő akadályokat és segítőket. Nem áll meg azon gondolkodni, vajon mi haszna származhat abból, ha segít egy kormos kemencének, egyszerűen segít, és a tettei közben nyert tapasztalatot és tudást belefoglalja saját énképébe, világképébe. Elfogadja, ami jön, és segítségével újra és újra átértékeli saját helyzetét.
  • A mesékben a legritkábban következnek be hétköznapi, és várt események. A mesehősöknek folyamatosan új és váratlan helyzetekhez kell alkalmazkodniuk. (Eközben persze szintén új tapasztalatokat és tudást szereznek…ugye, milyen jó, hogy „elegendőnek ítélt tudás nélkül” is elindultak otthonukból? Hiszen sokkal többet tanultak az úton, mint amit otthon ülve megtanulhattak volna.)
  • A mesehősök tisztában vannak azzal, hogy egyedül vajmi keveset érhetnek el. Segítenek, ahol tudnak, és mások segítségét is szívesen fogadják. Divatosan kifejezve élni tudnak a rendelkezésükre álló erőforrásokkal. A mesehős ismeri a saját képességeit és határait: önismerete van.
  • A mesehős lassan, lépésről lépésre halad, hiszen a bölcsesség – bárki bármit is mond – nem érhető el instant változatban. Csupán próbák és folyamatos “úton lét”, és tapasztalás során.
  • A mesehős kilátástalan helyzetében is hisz a csodákban, és a kívánság erejében. Az efféle magatartást ma sokan gyerekesnek címkézik, ugyanakkor Heltai Jenő szavaival élve: „Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.” A pozitív pszichológiai kutatások mára már egyértelműen bizonyítják, hogy a jövőbe vetett hit, az ima, és a pontosan megfogalmazott célok (és istennek címzett kívánságok) növelik a pszichológiai jóllétet, fokozzák a boldogság érzését és növelik a cél elérésének valószínűségét.

Összefoglalva tehát:

merjünk elindulni,

merjünk bátran élni,

néha új szemszögből tekinteni az életünkre,

alkalmazkodjunk a helyzetekhez,

ismerjük meg erőforrásainkat és éljünk azokkal,

haladjunk lépésről lépésre,

és közben ne felejtsünk el hinni a csodákban!

Ez az a tudás, amit őseink a meséken keresztül ránk bíztak!

Advertisements