Mindfulness és művészetterápia – egy amerikai terápiás program bemutatása

A mindfulness, magyarul tudatos jelenlét kifejezése napjainkban egyre gyakrabban fordul elő a médiában és tágabb társadalmi környezetünkben. A tudatos jelenlét egyfajta ítélkezésmentes szemlélődés, ami a jelen megélésére és elfogadására irányul. A fogalom jelentéstartománya tág, de napjainkban egyfajta meditációs tudatállapotként foglalkozik vele a szakirodalom.

A tudatos jelenlét előnye, hogy hatására csökken a szorongás és a stressz, javul figyelmi kapacitásunk és memóriánk, fizikai és érzelmi immunrendszerünk egyensúlyba kerül, mindemellett pedig nyitottak, együttérzőek lehetünk általa.

A tudatos jelenlét megélhető aktív szemlélődéssel, sétával, de művészeti alkotás közben is.

Egy 2010-es amerikai egészégügyi művészetterápiás program éppen ezt a kapcsolatot használta fel arra, hogy rákbetegeken és hozzátartozóikon segítsen. A “Walkabout” elnevezésű program az Abramson Cancer Centerben került bevezetésre. Lényege, hogy a mindfulness napi gyakorlatának elsajátítása mellett erősítsék a részvevők pszichológiai és fizikai immunrendszerét, csökkentsék társas elszigeteltségüket, és segítsenek számukra örömet és megértést találni a mindennapokban.

A “Walkabout” program 10 héten keresztül, heti 2,5 órás alkalmakból állt. Az alkalmak sétával és digitálisfotózással indultak, ezt követően az elkészült képeket előhívták, és kollázst készítettek belőlük. Az alkalmakat minden esetben egy rövid meditáció zárta.

A program 10 hete alatt a résztvevők szorongási szintje szignifikánsan csökkent, emellett a mindennapok szürkeségéből és reménytelenségéből való kitörés, és az izoláció csökkenése volt a legszembetűnőbb eredmény.

A program megvalósításának költsége az elért eredmények ismertében jelentéktelen. Azt hiszem még mindig van mit tanulnunk az amerikai pályatársaktól.

A programról szóló összefoglaló az American Art Therapy Association lapjában, az Art Therapy-ban jelent meg, 2015-ben Caroline Peterson tollából Walkabout: Looking In, Looking Out címmel.

“Terápiás” fotózás egy román börtönben

KépA minap akadtam rá néhány érdekes fotóra, amit egy romániai női börtön rabjai készítettek. Az angol nyelven elérhető cikkek meglehetősen szűkszavúak, beszéljenek helyettük ezúttal a képek. Terápiás fotózás egy börtönben? Lássuk az eredményt!

♥ ♦ ♥

A Tirgsor Börtön igazgatónője, Miss Raducanu, felkérte Cosmin Bumbut, román fotográfust, hogy egyfajta ösztönző programként tartson workshopot a fegyintézet néhány lakójának. Bumbut annyira fellelkesült az ötlettől, hogy nyomban szponzorokat is szerzett a projekthez. A támogatóknak köszönhetően a workshop résztvevői két hónapon keresztül, 6 darab Canon fényképezőgéppel készíthették felvételeiket a börtönbeli életről. A rabok hetente konzultáltak a fotóssal, és ez idő alatt szabadabban mozoghattak az intézet falai között. A “kísérlet” végére több, mint 1400 fénykép készült, melyet szakmai szempontok alapján körülbelül 400 darabra redukáltak, egy későbbi kiállítás érdekében. A projekt motiváló ereje óriási volt mind a rabok, mind pedig az intézet vezetői számára.

Ezek a képek a tanúságai, hogy a fotózás, mint önkifejezési forma akár börtön körülmények között is felszabadító.

A képek forrása, és további fotók ezen a linken.

Kép

KépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKépKép

Fotóterápia és terápiás fotózás

Kép

A fotózás ma egyre inkább a mindennapjaink részévé válik. A korábban csak fényképészek által készített egy-egy családi fotóból az elmúlt évtizedekben egyre több és több lett, ahogy elérhetővé váltak a laikusok számára is könnyen használható fényképezőgépek. Napjainkban, hála a többfunkciós digitális eszközöknek, a legfiatalabb korosztály már napi szinten készít felvételeket. Mai bejegyzésemben egy ma Magyarországon még kevéssé ismert és alkalmazott, de óriási potenciállal rendelkező művészetterápiás irányzatról, és annak két formájáról olvashattok.

♣ ♣ ♣

A fotózás folyamatát és az elkészült fotót művészetterápiás keretben alkalmazó terápiás irányzatok között alapvetően két, egymástól elkülönülő megközelítéssel találkozhatunk. A már elkészült fotókkal, családi albumokkal dolgozó fotóterápia (‘phototherapy’) alkalmazása külföldön elterjedtebb, mint a fotózást alkotási folyamatként felhasználó terápiás fotózás (‘therapeutic photography’) módszere. Ennek okát csak találgatni tudom: valószínűleg a terápiás fotózás eszköz és szaktudás igénye jóval nagyobb, mint az “egyszerű” fotóterápiájé.

Fotóterápiának nevezik azt a terápiás folyamatot, melyben a kliens/kliensek saját családi fotográfiáik bemutatásával, feldolgozásával, és újraértelmezésével érik el a kívánt pszichoterápiás hatást. Ez lehet egy traumatikus életesemény feldolgozása (pl. gyász, válás), önismeretük elmélyítése a személyes élettörténet narrációján keresztül, vagy az emlékező képesség tréningje idős korban. A fotóterápia témája többnyire az egyéni életút, melyet hosszabb vagy rövidebb időközönként családi fotográfiák dokumentálnak.

Gábriel García Márquez családjával, 1960

A fotóterápia haszna változatos: többek között segít a családunkban, felmenőinkben tisztelt értékek tudatosításában, a család és barátok szerepének megértésében, saját erőforrásaink megtalálásában, életünk ívének felismerésében. Mindemellett a csoportban végzett fotóterápia csökkenti a társas elszigetelődést, növeli az empátiát, egymás megértését. Ez a terápiás mód elsősorban középkorú és idős személyeknél alkalmazható. Különösen hasznos lehet életközépi válság esetén, vagy idős, magányos, esetleg a demencia kezdeti stádiumában álló emberek számára.

A terápiás fotózás egy sokkal kevéssé kidolgozott és kevéssé alkalmazott művészetterápiás módszer, éppen ezért rengeteg lehetőséget rejt. A terápiás fotózás a fényképezőgép eszközén keresztül ad lehetőséget a nonverbális önkifejezésre. Mivel napjainkban szinte minden család rendelkezik digitális fényképezőgéppel, így egy csoport kialakítása saját eszköz használata esetén sem lehetetlen. A terápiás fotózás éppúgy lehet alkotás vagy feldolgozás központú, ahogyan azt a többi művészeti ágban megszokhattuk.

Kép
“Futva fotózó” csoport az Igenember című filmből

Minimális technikai tudással is készíthetőek olyan képek, melyek terapeuta által irányított csoportos vagy egyéni feldolgozása önismereti haszonnal jár. Gondoljunk itt olyan feladatokra, mint az önarckép készítése (önkioldóval ma már a legegyszerűbb gépek is rendelkeznek), egy nap dokumentálása képekben, vagy az “ami a legjobban foglalkoztat” című közismert művészetterápiás gyakorlat. Amennyiben valaki mélyebb technikai tudással rendelkezik, úgy tematikus, alkotás orientált kurzusokat is tarthat, melyeken a résztvevők a fototechnika elsajátítása mellett a fotózás folyamatában találhatnak katarzist. Ez a módszer kis kreativitással bármilyen korosztály számára érdekessé varázsolható.

Őszintén remélem, hogy hamarosan hazánkban is találkozhatok efféle csoportokkal, kezdeményezéssel!

Ti kipróbálnátok egy ilyen csoportot? Alkalmaztátok már a fotózást terápiás eszközként?

Elena Shumilova és a varázslatos gyermekkor

Elena Shumilova fotó4A mai borús vasárnapra egy kis fotóválogatással készültem. A képeket Elena Shumilova, orosz fotóművész készített. Elena képeinek témája a gyermekkor varázsa, a gyermekek és a természet kapcsolata. A fotók saját farmjukon, állataik között készültek és fiait, Yaroslavot és Vanyát ábrázolják.
A képek forrása és további képek ezen az oldalon elérhetőek.

Elena Shumilova fotó9 Elena Shumilova fotó8 Elena Shumilova fotó7 Elena Shumilova fotó6 Elena Shumilova fotó5 Elena Shumilova fotó4 Elena Shumilova fotó3 Elena Shumilova fotó2 Elena Shumilova fotó1 Elena Shumilova fotó10Ha tetszenek a képek, likeold, vagy oszd meg! Köszönöm!

Fotózással a depresszió ellen

KépMai bejegyzésemben egy Flickr sikertörténetet osztok meg veletek. Christian Hopkins, a 20-as éveit taposó fiatalember fiatal kora ellenére évek óta komoly érzelmi problémákkal, depresszióval küzd. A fotózás technikáját szerencsés véletlenek útján sajátította el, melynek segítségével ma már úgy érzi, képes kontrollálni érzelmeit.

♣ ♣ ♣

Kép“Egyszerűen fogalmazva, meg akartam halni. Nem volt rá okom. Nem volt magyarázat. Sem figyelmeztetés, sem kiváltó ok. Egyszerűen nem bírtam tovább úgy élni, ahogy korábban, csak felébredni, hogy lefekhessek és aludni, hogy felébredhessek.”

KépChristian tünetei alapján orvosai komoly érzelmi zavart diagnosztizáltak nála, és három hónapon keresztül kezelték pszichiátriai osztályon.

A fotózás iránti szenvedélyét a Flickr-rel való találkozása szülte: elhatározta, hogy megpróbálja elcsípni az élet gyönyörű pillanatait. A cél azonban hamarosan megváltozott: fotóinak témái fokozatosan azok az általa “démonoknak” nevezett érzelmek lettek, melyekkel nap, mint nap küzdelmet folytatott a túlélésért. A fotók üzenetének, tartalmának megválasztása hatalmat adott a kezébe, mellyel képes kontrollálni érzelmeit.

KépAmellett, hogy a fotózás önkifejezési és terápiás lehetőséget adott Christian számára, látható, hogy mekkora értéket teremtett számunkra, befogadók számára!

KépA fenti történetről szóló eredeti cikk itt olvasható angol nyelven.

Rátok milyen hatással vannak a fotók?