Harminc percnyi alkotás hatása a szorongásra

mandala

Az American Art Therapy Association folyóiratában most 2015 januárjáig ingyenesen hozzáférhető néhány válogatott cikk.  Ezek közül szemezgetve találtam rá a következő kutatásra, mely azt bizonyítja, hogy alkalmanként akár 30 percnyi művészet is hasznunkra válhat.

♥ ♥ ♥

A kutatás vezetői, (Sandmire, Gorham, Rankin & Grimm) a művészeti alkotás szorongásra gyakorolt hatását vizsgálták. A New England egyetem 57  záróvizsga előtt álló hallgatóját random két csoportba sorolták. A művészeti csoportba tartozók 30 percen keresztül dolgozhattak a felajánlott, 5 féle képzőművészeti technika bármelyikével, míg a kontrollcsoport tagjai 30 percig egy teremben ültek, összezárva. Az egyetlen kikötés számukra az volt, hogy semmiféle elektronikus kütyüt nem használhatnak ez idő alatt, a szociális interakciókat viszont egyik csoportban sem tiltották.

A felajánlott művészeti technikák a következők voltak: előre nyomtatott mandala színezése, szabad festés, kollázs, gyurma, szabad rajz. A szorongás mérésére a STAI (Strate Trait Anxienty Inventory, 1970) kérdéssorát alkalmazták. Ez a kérdőív a helyzeti, aktuális és az állandó, vonás szintű szorongás mérésére egyaránt tartalmaz tételeket. A kérdőívet mind a 30 perces ülés előtt, mind pedig azután felvették a diákoknál.

Az eredmények alapján 30 perc alkotás szignifikánsan csökkentette a diákok szorongás szintjét, míg 30 együtt töltött perc erre nem volt képes. A kutatók javaslata alapján az egyetemi oktatás szorongást keltő hatásának csökkentése érdekében fontos, hogy a diákok számára helyet és alkalmat teremtsenek a szabad alkotó tevékenységhez.

A teljes cikk itt olvasható.

Onkológia a vásznon

Újra egy olyan kezdeményezésre találtam, amit nagyon hasznosnak és érdekesnek tartok, ezért szívesen találkoznék vele hazánkban is. Amerikában 2004 óta létezik egy művészeti pályázat, amelyre rák betegségben szenvedők, túlélők és hozzátartozóik, gondozóik alkotásait várják. A pályázat neve Lilly Oncology on Canvas.

♣ ♣ ♣

A pályázatra 2008 előtt még a világ bármely országából lehetett jelentkezni, ez mára sajnos az USA és Puerto Rico lakosságára redukálódott. A beküldött alkotások mellé szöveges magyarázatot vagy személyes történetet is várnak a National Coalition of Cancer Survivorship vezetői. Legutóbb, 2012-ben 531 színvonalas pályamunka közül választották ki a győzteseket. A munkákból később a világ több nagyvárosát bejáró kiállítást szerveztek.

Íme néhány megérintő alkotás a 2012-es pályázatok közül.

Strong and free in spirit“Strong and Free in Spirit”

A legjobb hozzátartozó által készített fotó díját nyerte el.

A képen látható nőnél mellrákot diagnosztizáltak, melynek máj és csont áttétei keletkeztek. A sugár- és hormonkezelések mellett továbbra is helyt áll feleségként és anyaként.

Dancing in the Rain

“Dancing in the Rain”

A legjobb egészségügyi dolgozó által készített mixed media alkotás díját nyerte el.

“A rák olyan, mint egy hirtelen jött vihar, ami egy nyári napon sújt le.”

Spirit Alive“Spirit Alive”

A legjobb beteg által készített olajfestmény díját nyerte el.

“Senki nem állította, hogy a felépülés útja könnyű lesz, de megtanultam megtalálni a jót a legnehezebb körülmények között is.”

 

Guardian Angels“Guardian Angels”

Családtag által készített mixed media alkotás.

“A só láthatatlan

a könnycseppben, akár

az őrangyalaim.”

Creating Connections of Hope and Light“Creating Connections of Hope and Light”

Egészségügyi dolgozó által készített akril festmény.

“A festményem, azt a pillanatot ábrázolja, mikor a rák túlélőinek útja egy művészetterápiás támogató csoportban kereszteződik.”

További képeket a honlap galériájában itt találtok.

Jelenleg Magyarországon igen kevesen foglalkoznak a rákbetegek és hozzátartozóik művészetterápiás csoportjaival és művészetével! Ha valakit érdekel a téma, eddig én a Tűzmadár Alapítványról, és a Magyar Rákellenes Liga önkénteseiről hallottam (ahol jómagam is vezettem már csoportot). Remélem a nemzetközi példa elér bennünket, és ez a helyzet hamarosan megváltozik!

A fehér olajpasztell mágiája

A művészet örömA fehér olajpasztell, vagy zsírkréta létjogosultsága sokak számára megkérdőjelezhető és homályos volt ezidáig – néhány nappal ezelőttig közéjük tartoztam én is. A vízfestékkel való kísérletezés vezetett rá arra, művészetterapeutaként mire is alkalmazható ez az olyan sokáig elhanyagolt eszköz.

♣ ♣ ♣

Az olajpasztell olyan nyomot hagy a papíron, ami kémiai tulajdonságai miatt nem oldódik fel a vízfestékben, ezért amennyiben előre felvisszük, az akvarell alatt jól látható, elmoshatatlan nyomot hagy. A színes pasztellkrétával rajzolt képek akvarellel való díszítése is izgamas kísérlet lehet, de a fehér krétának ennél sokkal érdekesebb hatása van: ezt ugyanis rajz, vagy írás közben, illetve után szinte lehetetlen észrevenni és olvasni a fehér papírlapon. Az elkészült minták csak a színes festékkel való átmosást követően jelentkeznek, így a fehér pasztellel való rajzolás és írás mágikus módon sejlik fel a színek mögött.

Fehér olajpasztell és akvarell

A technikával való kísérletezés több művészetterápiás ötletet hozott számomra, annak szimbolikus jelentésein keresztül. Ezek:

  • a fehér kréta rajz segít elengedni a kontrollt, feloldódni a szabad alkotásban és az önkifejező mozdulatokban, ezért nehezen felengedő, vagy szélsőségesen erős belső kontrollal rendelkező kliensek számára gyümölcsöző lehet ez a technika,
  • ez a fajta alkotás segít felismerni azt, hogy néha szándékos cselekedeteink is vezethetnek a szándéktól eltérő eredményekre,
  • segítségével megérthető, hogy lelkünkben a láthatatlannak, jelentéktelennek tűnő események is képesek nyomot hagyni,
  • szimbolikus módja lehet ez a titkok, eddig rejtegetett én-részek feltárásának, bemutatásának.
    Titok - fehér olajpasztell akvarellel

Mint minden akvarelles, vizes technika, úgy a fehér pasztell színes átmosása is az érzelmekkel való munka kiváló terepe. Pusztán az alkotás és felfedezés öröméért is ajánlom ezt a módszert minden kisgyermekes szülőnek!

Farkas Vera – Gyógyító alkotás

KépMi az a képzőművészet-terápia? Milyen egy jól felépített és szakmailag megalapozott felnőtt képzőművészet-terápiás csoport? Miként lehet a módszert gyermekeknél alkalmazni? Mai bejegyzésemben Farkas Vera pedagógus, rajztanár és képzőművészet-terapeuta 2009-ben megjelent könyvét ajánlom figyelmetekbe.

♦ ♦ ♦

Ez a nyúlfarknyi (116 oldal!), de annál érdekesebb kis könyv tartalmilag három részre osztható. Először is olvashatunk benne egy az alapvető információkra korlátozott történeti és elméleti bevezetést. Ebben a szakaszban elsősorban a művészetterápiával aktuálisan  kacérkodó olvasó találhat új információkat. Különösen hasznos lehet az a fejezet, mely a művészetterápia és a művészet-pszichoterápia közötti különbségeket tárgyalja. Az írónő maga a Pécsi képzésben vett részt, így ő a kreatív tevékenység öngyógyító aspektusát képviseli, melyben a terapeuta csak katalizátor (tehát technikát és bátorítást nyújt).

A második szakaszban egy felnőtt képzőművészet-terápiás csoport felépítéséből kapunk ízelítőt: olvashatunk tematikát, feladatokat és az ezekhez kapcsolódó elméleti hátteret a jungi szemléletről, valamint egy résztvevő alkotásain és vallomásain keresztül érzékelhetjük a csoport működését.

A harmadik szakaszban egy gyermekeknek tartott képzőművészet-terápiás csoport bemutatása történik a fentihez hasonlóan, csak itt nem egy, de mind a négy résztvevő gyermek alkotásai bemutatásra kerülnek.

Összességében üde kis színfolt ez a könyv, ami néhány óra alatt bekebelezhető, miközben az olvasó képet kaphat a művészetterápia mibenlétéről, esetleg néhány ötlettel gyarapodhat saját csoportjaihoz.

Akinek ajánlom: a művészetterápiával ismerkedőknek, inspirációt kereső foglalkozás/csoportvezetőknek.

Beszerezhetősége: aki saját példányt keres, az az interneten találhat új és használt példányt is, egyéb esetben a kötetet nagyobb könyvtárakban megtalálható.

„Gyógyító mennyezetek” – egy megfontolandó kezdeményezés Amerikából

healing ceiling12013-ban Amy Jo Edwards férje betegségétől ihletetten olyan kezdeményezést indított Észak-Karolinában, melyhez azóta számos művész és onkológiai intézmény csatlakozott szerte az USA-ban. A „Gyógyító mennyezetek” (Healing Ceilings) nevű projekt keretében a résztvevő alkotók álmennyezeti táblákra készítenek festményeket, melyeket azután kemoterápiát átélt betegek ágya fölé helyeznek el különböző intézményekben.

♣ ♣ ♣

A projekt alapgondolatát Amy férje, Bill McConley festőművész kemoterápiás és kórházi élményei adták. A kórházi ágyakban a kezelésen átesettek egész napos fekvésük során választhatnak, hogy a szomszédos ágyakon életükért küzdő társaikat, vagy az egyhangúan fehér mennyezetet bámulják. A kezdeményezés keretében elkészült alkotásokat az ágyak fölé helyezve a látvány felüdítővé és érdekessé válik. A festmény eltereli a beteg negatív gondolatait és pozitív érzelmeket, gondolatokat vált ki, melyek segítik őt a felépülésben. A mennyezeti képek üzenet szimbolikusan is érthető: a legnagyobb bajban is van okod feltekinteni!carol schiff

A művek egytől egyig akril festmények, hiszen ezek nem mérgezőek és élénk színükkel könnyebben hangolják jó kedvre szemlélőiket. Az alkotások témája minden esetben pozitív, örömteli, így előfordulnak tájképek, növényekről és állatokról készült alkotások is.cindy michaud2

A projektben dolgozó művészek munkájukat önkéntesen ajánlják fel, míg az álmennyezeti táblákat adományozóktól, vagy az intézményektől kapják. A modell és az alapgondolat egyszerű és inspiráló.

Reméljük hasonlóra Magyarországon is akad majd példa!cindy michaud1

Képzőművészettel az önismeret útján

A művészetterápiával általánosságban már korábban foglalkoztam, mai bejegyzésem célja, hogy kiemelten a képzőművészet önismereti eszköztárába nyújtsak bepillantást. Összefoglalómban igyekszem megválaszolni, hogy milyen esetekben lehet kifejezetten hasznos a képzőművészeti eszközök alkalmazása, milyen módon közelíthető meg vele a művészetterápiás folyamatban részt vevők személyisége, és hogy az egyes képzőművészeti eszközöknek mely sajátosságaival kell számolnunk!

♣ ♣ ♣

festményA képzőművészet a művészetek egyik legfrekventáltabb, legismertebb ága. Ennek oka talán – az irodalom és a zene mellett – az alapozó oktatásban, illetve az alapműveltségben betöltött jelentős szerepe lehet, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, a képzőművészetek szavak nélküli, elementáris hatását sem. Képzőművészeti alkotásokkal felnőttként legtöbbünk csak befogadói szerepben találkozik: más művészeti ágakhoz képest talán itt a legerősebb az az esztétikai meghatározottság, színvonalbeli elvárás, amely az átlagembert az alkotás folyamatától eltántorítja.

Megfigyeltem, hogy amikor művészetterápiáról beszélek, az emberek többségének a képzőművészeti alkotás jut az eszébe, ami azonnal blokkolja is a csoportban való részvételi hajlandóságot. A leggyakoribb reakció így hangzik: “Én nem tudok rajzolni! Gyermekkorom óta nem fogtam zsírkrétát, ecsetet.”

A művészetterápia azon megközelítésében azonban, melyet korábbi bejegyzésemben ‘alkotás és feldolgozás’ orientáltnak címkéztem – és amelyet én magam is képviselek – a terápiás folyamat során elkészített képzőművészeti alkotásnak nem történik általános érvényű esztétikai értékelése. Magyarán a rajz (festmény vagy éppen szobor) értelmezése és feldolgozása a művészetterápia során nem általános esztétikai elvek alapján történik, hanem az alkotó saját szimbólumainak csoportos vagy egyéni felfejtésén keresztül.

A képzőművészeti alkotás a fent említett ‘alkotás és feldolgozás’ központú művészetterápiában kommunikációs eszköz. Lehetőség arra, hogy a résztvevő szavakkal nehezen kifejezhető, kínos, vagy éppen önmaga számára is elfojtott lelki tartalmai, konfliktusai napvilágra kerüljenek, és megbeszélés, feldolgozás tárgyaivá válhassanak.

A képzőművészet eszköztára éppen ezért kiemelten fontos szerepet kaphat a verbális kifejezőképességükben sérült betegek, a nyelvet nehezen beszélő bevándorlók, vagy a verbális elfojtásban, tagadásban élő kliensek számára.

Személy szerint ugyanakkor úgy gondolom, hogy a képzőművészeti eszközök használata felszabadító minden terápiás és önismereti célú csoport munkájában!

A képzőművészeti alkotásban a lelki tartalmak és folyamatok képi szimbólumokban jelennek meg. Egy ilyen alkotás az alkotó egyén számára is körbejárható, megfogható, és (újra) befogadható. A feldolgozás tárgya ez esetben a képi szimbólumok felfejtése akár objektív kritériumok (pl. egy rajzelemzési szempontrendszer), akár az egyén saját értelmezése alapján. Jómagam ez utóbbi megközelítést képviselem.

A Képképzőművészeti eszközök közül a következők alkalmazhatóak, az elérendő hatást szem előtt tartva:

  • Montázs – felszabadító erejű, kiváló első alkotás, mellyel az esztétikai ítéletek miatti gátlások könnyebben oldhatóak,
  • Rajz grafittal – segítségével elsősorban a realitásérzék kérdése járható körbe, ugyanakkor erős gátlásokat válthat ki a résztvevőkben,
  • Rajz színessel, zsírkrétával, filccel – a gyermekkort idéző alkotási forma, ezért nosztalgikus érzéseket válthat ki, könnyebben alkalmazható a grafit rajznál,
  • Festés – az érzelmekkel való munka lehetséges tere, általában a terápiás folyamat későbbi szakaszában alkalmazzuk, amikor a csoportban a bizalmi légkör már kialakult,
  • Agyagozás – az akarattal, önérvényesítéssel kapcsolatos problémák kezelésére ad lehetőséget.

A megfelelően megválasztott, célhoz rendelt eszköztár elengedhetetlen bármely terápiás és önismereti folyamatban!

A képzőművészeti eszközök tehát lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gyógyító folyamat a szavakon túl is elindulhasson. Az alkotások itt szó szerint támogatják, hogy a terápia központjában álló egyén “lásson és látva legyen”.

Remélem hasznosnak találtad a bejegyzést! Ha visszajelzésed vagy kérdésed van az olvasottakkal kapcsolatban, szívesen fogadom hozzászólásodat!