Irvin D. Yalom – Terápiás hazugságok

Yalom neve sokak számára ismerős lehet: ő az az amerikai pszichiáter, aki képes szakmailag helytálló, mégis életszagú, a laikus olvasó számára is érthető formában írni a pszichoterápia izgalmas és rejtélyes világáról. Mai bejegyzésemben a “Terápiás hazugságok” című regényét ajánlom a figyelmetekbe!

♦ ♥ ♦

Irvin D. Yalom amerikai pszichiáter, az egzisztencialista pszichoterápia fogalmának és modelljének megteremtője. Szakmai útkeresése során  a klasszikus pszichoanalízis nagyjai voltak rá hatással, úgy mint Freud és Jung, valamint Ferenczi és Otto Rank. Yalom egzisztencialista pszichoterápiájának központi eleme az emberi élet négy adottsága, úgy mint a halál elkerülhetetlensége, a szabadság, a létezés elszigeteltsége és az élet jelentés nélkülisége. Kiváló írásképességének, és lebilincselő stílusának hála – számos szakkönyve mellett – több regényt is írt, melyek mind elérhetőek magyar nyelven.

terapias hazugsagok

A “Terápiás hazugságok” című regénye Amerikában 1997-ben jelent meg “Lying on the Couch” címmel. Magyarul a Park Kiadó gondozásában jelent meg 2015-ben, majd 2016-ban. A könyv felfogható a pszichoterapeuta tévedhetetlenségének mítoszával való leszámolásként. A két főszereplő, Marshall és Ernst egyaránt saját életük feldolgozatlan problémáival szembesülnek saját terápiás rendelésük során. A könyv amellett, hogy egy izgalmas krimi, lélektani boncterme is mindkét pszichiáternek: életük alapproblematikáját saját nézőpontjuk mellett több szempontból és szerepből vizsgálja meg a szerző.

Valóban őszinték a terápiás kapcsolatok? A pszichoterapeuták valóban jó emberismerők? Hogyan és miért jöttek létre a pszichoterápiás keretek és szabályrendszerek? Valóban annyit profitálunk egy terápiából, amennyire beletesszük magunkat?

Ilyen, és ehhez hasonló fontos, és izgalmas kérdéseket boncolgat ez a könyv. Ha ez nem lenne elég kedvcsináló, lássuk, miért is ajánlom ezt a könyvet?

Mert lehetőségünk van bepillantani több terápiás folyamatba, megismerni a pszichoterápiás kapcsolat kényes természetét,

mert megérthetjük belőle, hogy a pszichoterapeuta is ember, akinek szintúgy támogatásra és szupervízióra van szüksége,

mert megismerhetjük belőle a terápiás ellenállás következményeit,

mert átérezhetjük az áttétel és viszont-áttétel folyamatát.

Kinek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, akit érdekel a pszichoterápiás kapcsolatok érzékeny világa,

aki megismerné, hogyan dolgozik a pszichoanalízis,

aki szereti az intellektuális olvasmányokat,

aki felháborodik a pszichológusok visszaéléseit hallva,

aki úgy gondolja, hogy a pszichológusok tévedhetetlenek,

és akik szeretik az izgalmas és fordulatos krimiket.

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket a könyv iránt! Jó olvasást kívánok!

Miért használjunk meséket a terápiában (és a mindennapokban)?

PeseschkianA csoportokra készülve szeretek elmélyedni azok témájában, és feleleveníteni amit az adott eszközökről korábban tanultam. Így került ismét a kezembe Nossrat Peseschkian keleti történetekkel kapcsolatos könyve (A tudós meg a tevehajcsár – Keleti történetek-Nyugati lelki bajok, Helikon Kiadó, 1991, Budapest). Ez a könyv igazi jolly joker, mert valóban mindenkinek szól, laikusként és szakemberként is van mit meríteni belőle. Mai bejegyzésemben a könyv felosztása alapján írok arról, miért is használjunk meséket, történeteket a terápiás munkában, és ha lehet, a mindennapokban is.

♥ ♦ ♥

Miért használjunk meséket a terápiában (és a mindennapokban)?

  • Először is a történetek érdekesek, megmozgatják a képzeletet, és közben hála az égnek végre egyáltalán nem rólunk szólnak. Vagy mégis? Az önvizsgálatba belefáradt léleknek üdítő, hogy mesékkel dolgozva úgy gondolkodhat önmagáról és a világról, hogy közben nem is veszi észre, hogy magáról mesél. A történeteknek azok a szereplői és konfliktusai ragadják meg leginkább a képzeletünket, amelyekkel magunknak is dolgunk van. Miközben átkozzuk a gonosz boszorkát, vagy megrökönyödünk a vitéz bátorságán, tulajdonképpen saját élethelyzetünkkel dolgozunk. Peseschkian ezt a történetek “tükörfunkciójának” nevezi.
  • A mesék mindig a harmónia megbomlásáról, egy konfliktushelyzetről szólnak, ugyanakkor bennük foglaltatik egy lehetséges megoldás is. Ez lehetővé teszi, hogy gondolkodási sémáinkat kibővítsük a mese által felkínált modellekkel. Ezt Peseschkian a mesék “modellfunkciójának” nevezi.
  • A terápiában, de gyakran a tanár-diák, vagy szülő-gyermek interakcióban is előfordul, hogy a jó szándékkal adott segítség is fájdalmas lehet “elszenvedője” számára, hiszen addigi cselekedeteit, védekező mechanizmusait, gondolati sémáit kérdőjelezi meg. Ez a kellemetlen élmény védekezést és ellenállást válthat ki. A történetekkel való munka a diádikus kapcsolatokat kibővíti, kevésbé direktté változtatja, ezzel pedig felpuhítja az ellenállást. A tanácsot nem én adom számodra, mi csupán egy szabadon választott történet kapcsán beszélgetünk. Peseschkian ezt a történet “közvetítő funkciójának” nevezi.
  • A terápiában alkalmazott mesék elkísérnek bennünket a mindennapokba. Mivel az emberi agy ős időktől fogva történetekkel dolgozik, könnyebben megjegyzünk bármilyen információt, ami egy történet keretébe foglalt. A mesékre a terápia végeztével is emlékszünk. Felidéződhetnek új élethelyzetekben, és közben új árnyalataikra lehetünk figyelmesek. Peseschkian ezt “raktár-hatásnak” nevezi.
  • A mesékben óriási mennyiségű megtapasztalt tudás és hagyomány őrződik, melyek túlmutatnak az egyéni életen. Ezzel a tudással minden egyén a saját felelősségére él vagy nem él. Peseschkian ezt “hagyományőrző funkciónak” nevezi.
  • Különböző népek meséivel dolgozva megismerhető mások kultúrája és eltérő gondolkodási módja, ezáltal a mese az interkulturális elfogadás fontos eszköze. Peseschkian ezt a mese “transzkulturális közvetítő funkciójának” nevezi.
  • A mese olvasás és hallgatás manapság gyermeki elfoglaltságnak számít, ezáltal a mese alkalmazása terápiás helyzetben regresszív állapotot idézhet elő. Mesét hallgatva a teljesítmény központúsággal szemben megjelenik a képzelet és a kreativitás (a jobb agyfélteke is működésbe lendül), és a problémákra újszerű megoldási lehetőségek is felmerülnek. Kreatívan és felszabadultan gondolkodunk, akár a gyermekek. Peseschkian ezt a történet “regresszív funkciójának” nevezi.
  • A történetekben nem mindig értünk egyet a hősök viselkedésével. Sokszor tesznek számunkra érthetetlen, vagy elfogadhatatlan dolgokat – például tovább vándorolnak, amikor mi már megálltunk volna, megbocsájtanak, amikor mi megbüntettük volna az ellent. Ezáltal a mesék ellenmintákkal szolgálnak (“ellenminta-funkció”), melyeken elgondolkodhatunk, és felülírhatjuk általuk saját mintáinkat. (Végül akár felülírjuk azokat, akár nem, az ellenmintákon való töprengés mindenképpen növeli az eltérő gondolkodású emberekkel szembeni toleranciánkat.)
  • Amennyiben a történetekben felkínált ellenmintákon töprengünk, megvizsgáljuk egy helyzet eltérő értelmezéseit is. A nézőpont kiszélesítése könnyen elvezethet bennünket álláspontunk megváltoztatásához, végső soron pedig szorongattatott élethelyzetünk megoldásához. Peseschkian ezt a mese “álláspontváltoztató funkciójának” nevezi.

A fentiek tanulsága pedig az én álláspontom szerint: olvassatok meséket és történeteket! Újakat, régieket, magyar származásúakat és más (rokon és nem rokon) népek meséit egyaránt!

Alessandro Baricco – Mr. Gwyn

mr. gwynEgy kissé rendhagyó könyvajánló ez, hiszen eddig csak szakmai könyvekre korlátozódtak az ajánlások, Baricco könyvével mégis kivételt teszek. Az ok egyszerű: a könyvben egy olyan már-már mágikus és felszabadító folyamatról ír a szerző, ami számomra pszichológusként nagyon hasonlít egy terápia folyamatára. Mégsem az. Ez “csak” művészet.

***

A hivatalos fülszöveg szerint a könyv Mr. Gwynről, a kiüresedett íróról szól, aki egyszersmind felhagy addigi munkájával, és új szakma után néz. Hamar kitalálja, hogy másoló lesz, azonban a szó jelentését sokáig még ő maga sem találja. Hosszas keresés után egy galériában lel rá új hivatására: portrékat fog készíteni, de nem festeni, hanem írni fogja őket.

A portrékészítés körülményei és folyamata olyan mesterien kidolgozott és precíz, hogy azonnal a pszichoterápiák szigorú keretrendszerét juttatta eszembe. Ha valakit foglalkoztat a terápiás helyzetekben felállított szabályok és keretek miértje, az könnyen megérti majd, miért is ajánlom ezt a könyvet.

Mr. Gwyn előzetes elvárásainak megfelelően a portrékészítés egy olyan folyamattá lesz, melynek során zarándoklat történik: a portré tulajdonosát az alkotó “hazavezeti”. Zseniális művészi interpretációja ez a terápiás folyamatoknak. A továbbiakról inkább beszéljen a könyv maga…

Terjedelmében alig több 200 oldalnál, és könnyen megszerezhető bármelyik nagyobb könyvesboltban vagy könyvtárban. Gyakorlatilag egy esős délután alatt kiolvasható, ezért meleg szívvel ajánlom minden kedves Olvasómnak!

A “Tolsztoj terápia” – könyvek lelki bajokra

booksEddig kevés olyan külföldi oldalt találtam, ami igényesen foglalkozik a biblioterápia témakörével, de a Tolstoy Therapy címet viselő blog kétség kívül egy ezek közül. Az oldalt egy angol irodalmat és spanyolt hallgató egyetemista lány írja. Pillantsunk rá, miért érdemes követni.

♠ ♠ ♠

A blogon számtalan érdekességet találunk: olvashatunk például az “olvasás-meditáció” jelenségéről, találunk néhány cikket Tolsztoj élete és irodalma kapcsán, de a kedvenceim mégis az ajánlott olvasmánylisták. Bár külföldi oldal lévén nem minden említett könyv jelent meg eddig hazánkban, mégis számos klasszikus kerül bennük megemlítésre. Lássunk néhány ilyen ajánlást (az összeset megtaláljátok a fenti linken, ez egy erősen leszűkített lista)!

A könyvek lelki problémák nélkül is értékesek bárki számára, még nincs késő, hogy az év végéig felvegyétek őket az olvasmánylistátokra! 😉

Segítség bántalmazás feldolgozásához:

Khaled Hosseini – Papírsárkányok

Emma Donoghue – A szoba

Segítség önmagunk elfogadásához:

Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg

Frances Hodgson Burnett – A padlásszoba kis hercegnője

Graeme Simsion – A Rosie-projekt – Ésszerű szerelem

Segítség a függőségekkel való megküzdéshez:

Hubert Selby – Requiem egy álomért

William S. Burroughs – Meztelen ebéd

Irvine Welsh – Trainspotting

readSegítség a szorongás leküzdéséhez:

Basho haikui

Milan Kundera – A lét elviselhetetlen könnyűsége

Henry James – A csavar fordul egyet

Lev Tolsztoj – Háború és béke

Elizabeth von Arnim – Elvarázsolt április

Marcel Proust – Az eltűnt idő nyomában

Muriel Barbery – A sündisznó eleganciája

Segítség a felnőtté váláshoz:

J. M. Barrie – Péter Pán

J. D. Salinger – Zabhegyező

Stephen Chbosky – Egy különc srác feljegyzései

J. K. Rowling – Harry Potter sorozat

Yann Martel – Pi élete

Murakami Haruki – Kaffka a tengerparton

Kellemes szemezgetést és olvasást mindenkinek!