„The Lady in Number 6: Music Saved My Life” – Az idei Oscar-díj nyertese dokumentum rövidfilm kategóriában

Alice Herz SommerAz idei Oscar-díj nyertesei között feltűnt egy olyan dokumentumfilm is, amely a művészetről, zenéről és annak megtartó erejéről szól, ezért ajánlom figyelmetekbe!

♣ ♣ ♣

A „The Lady in Number 6” című rövidfilmben Alice Herz Sommer, a 109 éves, cseh származású zongoraművész vall arról, milyen szerepet tölt be a zene az életében. Az idős hölgy a holokauszt legidősebb ma is élő túlélője, aki a mai napig egyedül, önellátóan és aktívan él angliai lakásában.

Fiatal korában ünnepelt zenészként koncertezte végig Európát, mígnem családja után őt és 6 éves fiát is a Theresienstadti koncentrációs táborba szállították. A táborban saját szenvedésein túl azzal is meg kellett küzdenie, hogy gyermekét nem tudja ellátni, és válaszokat sem adhat számára arról, hogyan és miért kerültek ebbe a helyzetbe.

Alice elérte, hogy koncerteket adhasson a táborban, és a mai napig büszke rá, hogy több, mint 100 Theresienstadti zongorakoncertjével nem csak saját életét, józan eszét és jó kedélyét mentette meg, de társai életébe is szépséget és reményt lophatott.

A filmben Alice saját, hiteles tapasztalatait hallhatjuk arról, hogyan élhetünk hosszú és örömteli életet. Vigyázat, inspiráló és lélekemelő! 🙂

Íme a film előzetese:

A teljes film kölcsönözhető, vagy megvásárolható az alábbi oldalon:

http://vimeo.com/ondemand/5182

Záradék: Alice Herz Sommer 2014. február 23-án, 110 éves korában elhunyt.

Elena Shumilova és a varázslatos gyermekkor

Elena Shumilova fotó4A mai borús vasárnapra egy kis fotóválogatással készültem. A képeket Elena Shumilova, orosz fotóművész készített. Elena képeinek témája a gyermekkor varázsa, a gyermekek és a természet kapcsolata. A fotók saját farmjukon, állataik között készültek és fiait, Yaroslavot és Vanyát ábrázolják.
A képek forrása és további képek ezen az oldalon elérhetőek.

Elena Shumilova fotó9 Elena Shumilova fotó8 Elena Shumilova fotó7 Elena Shumilova fotó6 Elena Shumilova fotó5 Elena Shumilova fotó4 Elena Shumilova fotó3 Elena Shumilova fotó2 Elena Shumilova fotó1 Elena Shumilova fotó10Ha tetszenek a képek, likeold, vagy oszd meg! Köszönöm!

Irodalommal és írással az önismeret útján

KépAz elmúlt héten a képzőművészet terápiás alkalmazásával foglalkoztam, mai bejegyzésemben pedig egy újabb művészeti ág az irodalom művészetterápiás lehetőségeiről írok. Ma arra igyekszem választ adni, hogy az írás és az irodalom milyen hatással van az emberi pszichére, milyen módokon alkalmazható a lélektani munkában, és hogy milyen csoportok esetén lehet kiemelten hatásos az alkalmazása.

♣ ♣ ♣

Az irodalom és az írás gyógyító erejét alkalmazó művészetterápiás formát összefoglalóan bibilioterápiának nevezi a szakirodalom. A biblioterápia elnevezés önmagában félrevezető lehet, hiszen az első értelmezés ami eszünkbe juthat a “könyvek általi gyógyítás”. Ugyanakkor a zavaró “biblio” kifejezés egyszersmind jelent irodalmat és írást is. Az elnevezés mögött megbúvó terápiás eszköztár tehát a könyvek olvasásánál tágabb: benne foglaltatik az irodalmi művek befogadása, közös feldolgozása és az aktív írásmű alkotása, valamint annak egyéni vagy csoportos értelmezése is.

KépAz irodalmi művek pszichénkre gyakorolt hatásáról legkorábban talán Arisztotelész Poétika című művében olvashatunk katarzis elmélete kapcsán. Ebben megfogalmazza, hogy irodalmi művek befogadása során az olvasó aktívan együtt érez és gondolkodik a szereplőkkel, s ezáltal új helyzeteket tapasztal meg, miközben saját személyisége is fejlődik.

Az irodalmi művek befogadására orientált terápiák ennek a katarzisnak az erejét igyekszenek kihasználni egy meghatározott egyéni vagy csoportcél mentén: az ilyen csoportok esetén a lélektani hatás elsősorban a jól megválasztott irodalmi alkotáson múlik. Eddigi tapasztalataim alapján ilyen szemléletet képviselnek például a hazai meseterápiás irányzatok (pl. Boldizsár Ildikó vagy a Mosoly Alapítvány).

Az irodalmi alkotások által kiváltott érzelmek és gondolatok csoportos feldolgozása a biblioterápia egy újabb lehetősége, melyben nem csupán az irodalmi mű, de a csoportdinamika is a terápiás cél irányába hat. Ilyen, speciálisan nyitott csoportot képvisel például az évtizedes hagyományokkal büszkélkedő Hamvas-kör.

KépAz írás területén Magyarországon kissé szűkebb a paletta. A biblioterápiás írás alatt nem kell feltétlenül irodalmi művek létrehozását érteni – akárcsak a képzőművészeti gyakorlatoknál, itt sem az alkotás esztétikai értéke az, ami a gyógyító folyamatban mérlegre kerül – így ide tartozik bármilyen önismereti vagy terápiás céllal írt levél, napló vagy akár irodalmi formába foglalt “laikus” alkotás. Az írás terápiás alkalmazásával hazánkban elsősorban az általam is képviselt komplex művészetterápiás foglalkozásokon találkozhatunk. A terápiás folyamatban ilyenkor az elkészült írás csoporttal közös értelmezése és felfejtése a cél, felismerve benne az alkotó számára jelentős szimbólumokat és azok értelmét.

Különválasztva a passzív (csupán befogadó, esetleg értelmező) és aktív (az írással dolgozó) biblioterápiás módszereket, különböző előnyöket és hátrányokat, valamint eltérő ideális célcsoportokat határozhatunk meg.

A passzív biblioterápia előnye, hogy kicsi az eszköz- és helyigénye, így könnyen mozdítható (szemben például a képzőművészeti vagy mozgásterápiákkal), illetve mozgásukban korlátozott egyének számára is elérhető. Hátránya ugyanakkor, hogy a terápiás szöveg megválasztása alapos irodalmi, történelmi ismereteket, valamint hosszas utánajárást igényelhet.

KépA passzív biblioterápia módszere tökéletes választás lehet például fekvőbetegeket ellátó kórházi osztályokon, illetve idősekkel foglalkozó zárt intézményekben, vagy klubokban.

Az aktív biblioterápia lehetőséget ad az önkifejezésre, önmagunk közvetettebb bemutatására, emellett az alkotás újraolvasásával rácsodálkozhatunk saját rejtett gondolatainkra, érzelmeinkre. Előnye elsősorban szintén kis eszköz- és helyigényében áll. Hátránya lehet, hogy bizonyos életkorokban (pl. fiatal gyermekkor és idős kor) nem alkalmazható.

Az írás gyógyító hatásának alkalmazása széles körben lehetséges: alkalmazhatjuk például befelé forduló kamaszok, depresszióban, szomatikus betegségekben szenvedő, vagy döntéshelyzetek előtt álló kliensek esetén.

Bármelyik módszertant is alkalmazzuk, aranyszabály, hogy csak az adott egyénhez vagy csoporthoz, és az adott élethelyzethez illeszkedő eszközökkel érhetünk el megfelelő eredményt.

Remélem tetszett mai bejegyzésem! Amennyiben bármilyen kérdésed, észrevételed van a leírtakkal kapcsolatban, várom visszajelzésedet kommentként itt, vagy a művészet és önismeret facebook oldalán.

Képzőművészettel az önismeret útján

A művészetterápiával általánosságban már korábban foglalkoztam, mai bejegyzésem célja, hogy kiemelten a képzőművészet önismereti eszköztárába nyújtsak bepillantást. Összefoglalómban igyekszem megválaszolni, hogy milyen esetekben lehet kifejezetten hasznos a képzőművészeti eszközök alkalmazása, milyen módon közelíthető meg vele a művészetterápiás folyamatban részt vevők személyisége, és hogy az egyes képzőművészeti eszközöknek mely sajátosságaival kell számolnunk!

♣ ♣ ♣

festményA képzőművészet a művészetek egyik legfrekventáltabb, legismertebb ága. Ennek oka talán – az irodalom és a zene mellett – az alapozó oktatásban, illetve az alapműveltségben betöltött jelentős szerepe lehet, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, a képzőművészetek szavak nélküli, elementáris hatását sem. Képzőművészeti alkotásokkal felnőttként legtöbbünk csak befogadói szerepben találkozik: más művészeti ágakhoz képest talán itt a legerősebb az az esztétikai meghatározottság, színvonalbeli elvárás, amely az átlagembert az alkotás folyamatától eltántorítja.

Megfigyeltem, hogy amikor művészetterápiáról beszélek, az emberek többségének a képzőművészeti alkotás jut az eszébe, ami azonnal blokkolja is a csoportban való részvételi hajlandóságot. A leggyakoribb reakció így hangzik: “Én nem tudok rajzolni! Gyermekkorom óta nem fogtam zsírkrétát, ecsetet.”

A művészetterápia azon megközelítésében azonban, melyet korábbi bejegyzésemben ‘alkotás és feldolgozás’ orientáltnak címkéztem – és amelyet én magam is képviselek – a terápiás folyamat során elkészített képzőművészeti alkotásnak nem történik általános érvényű esztétikai értékelése. Magyarán a rajz (festmény vagy éppen szobor) értelmezése és feldolgozása a művészetterápia során nem általános esztétikai elvek alapján történik, hanem az alkotó saját szimbólumainak csoportos vagy egyéni felfejtésén keresztül.

A képzőművészeti alkotás a fent említett ‘alkotás és feldolgozás’ központú művészetterápiában kommunikációs eszköz. Lehetőség arra, hogy a résztvevő szavakkal nehezen kifejezhető, kínos, vagy éppen önmaga számára is elfojtott lelki tartalmai, konfliktusai napvilágra kerüljenek, és megbeszélés, feldolgozás tárgyaivá válhassanak.

A képzőművészet eszköztára éppen ezért kiemelten fontos szerepet kaphat a verbális kifejezőképességükben sérült betegek, a nyelvet nehezen beszélő bevándorlók, vagy a verbális elfojtásban, tagadásban élő kliensek számára.

Személy szerint ugyanakkor úgy gondolom, hogy a képzőművészeti eszközök használata felszabadító minden terápiás és önismereti célú csoport munkájában!

A képzőművészeti alkotásban a lelki tartalmak és folyamatok képi szimbólumokban jelennek meg. Egy ilyen alkotás az alkotó egyén számára is körbejárható, megfogható, és (újra) befogadható. A feldolgozás tárgya ez esetben a képi szimbólumok felfejtése akár objektív kritériumok (pl. egy rajzelemzési szempontrendszer), akár az egyén saját értelmezése alapján. Jómagam ez utóbbi megközelítést képviselem.

A Képképzőművészeti eszközök közül a következők alkalmazhatóak, az elérendő hatást szem előtt tartva:

  • Montázs – felszabadító erejű, kiváló első alkotás, mellyel az esztétikai ítéletek miatti gátlások könnyebben oldhatóak,
  • Rajz grafittal – segítségével elsősorban a realitásérzék kérdése járható körbe, ugyanakkor erős gátlásokat válthat ki a résztvevőkben,
  • Rajz színessel, zsírkrétával, filccel – a gyermekkort idéző alkotási forma, ezért nosztalgikus érzéseket válthat ki, könnyebben alkalmazható a grafit rajznál,
  • Festés – az érzelmekkel való munka lehetséges tere, általában a terápiás folyamat későbbi szakaszában alkalmazzuk, amikor a csoportban a bizalmi légkör már kialakult,
  • Agyagozás – az akarattal, önérvényesítéssel kapcsolatos problémák kezelésére ad lehetőséget.

A megfelelően megválasztott, célhoz rendelt eszköztár elengedhetetlen bármely terápiás és önismereti folyamatban!

A képzőművészeti eszközök tehát lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gyógyító folyamat a szavakon túl is elindulhasson. Az alkotások itt szó szerint támogatják, hogy a terápia központjában álló egyén “lásson és látva legyen”.

Remélem hasznosnak találtad a bejegyzést! Ha visszajelzésed vagy kérdésed van az olvasottakkal kapcsolatban, szívesen fogadom hozzászólásodat!

Kinetikus rajzok

A szakemberek egyetértenek abban, hogy minden egyes művészeti ágban más és más természetű gyógyító potenciálok lapulnak. Az ágazatok és módszerek szándékos ötvözése által ezek a hatások fokozhatóak vagy új mederbe terelhetőek. Mai bejegyzésemben két olyan művész alkotásait mutatom be, akik a rajz és mozgás művészetét ötvözve hoztak létre lélegzetelállító alkotásokat.

♣ ♣ ♣

Heather Hansen, amerikai táncos és képzőművész 2012-ben kezdett kísérletezni azzal, hogyan tudná mozdulatait közvetlenül papírra vetni. Elmondása szerint a tengerparti táncedzések során a homokban hagyott nyomok furcsasága inspirálta arra, hogy mozdulatait később szén és pasztell segítségével óriás méretű papírokon örökítse meg. Az “Emptied gestures” című kiállítás alkotásai Bryan Tarnowski fotóművész jóvoltából online is megtekinthetőek.

Kép

Kép

Kép

Kép

Egy szintén a testével alkotó fiatalember Tony Orrico, amerikai performansz és képzőművész, a test és a mozdulatok szimmetriáját kihasználva készítette el “Penwald drawings” című kiállítását. A művész nem csak kész munkákkal, de az alkotási folyamat performansz jellegű bemutatásával is foglalkozik. Róla részletesebben honlapján olvashattok.

Kép

Kép

Kép

Kép

Hogy tetszik az összeállítás? Kedved támadt otthon is kipróbálni? Rajta!

Ehhez az alkotáshoz nincsen másra szükséged, mint nagy térre, koszolható ruhára, csomagoló papírra és szénre. Az állítólagos tehetség hiánya sem lehet akadály, hiszen a Te tested mozgása egyedi és önmagában fantasztikus látványt nyújt!

Ha érdekel, az alkotás folyamatáról itt és itt találsz videókat.

A művészetterápiáról általában

Napjainkban egyre divatosabb kifejezés lett az önismeret: lélektani adottságainkkal és állapotainkkal foglalkozni egyszersmind sikk. A piac a megjelenő igényekre gyorsan reagált, manapság számtalan önállóan vagy szakemberrel, egyénileg vagy csoportosan végezhető önismereti módszer közül válogathatunk.

Vajon a művészetterápia is egy, a lehetséges alternatívák közül? Miben rejlik a művészet ereje, és milyen terápiás módszerekkel, szemléletekkel találkozhat ma az önismeretre vagy éppen gyógyulásra vágyó érdeklődő? Ezekre a kérdésekre igyekszem választ adni mai bejegyzésemben. Lássuk!

♣ ♣ ♣

Egyszerűen fogalmazva a művészetterápia az aktív alkotásban és a művészet befogadásában rejlő erőt használja fel az önismereti és terápiás munkában.  A művészetterápia története tulajdonképpen évezredek távlatába nyúlik vissza, hiszen a művészeti alkotás létrehozása a történészek szerint, már az ősember számára is mágikus erővel bírt: a sikeres vadászat falra festése önmegerősítő jóslatként hatott és hitük szerint megacélozta a férfiak erejét. A művészet mai értelemben vett tudatos terápiás alkalmazása azonban egészen a második világháború utáni évekig váratott magára. Az alkotó tevékenységet (pl. agyagozás, szövés) ekkor még elsősorban hasznos időtöltésként, irányított szabadidős tevékenységként kezdték alkalmazni pszichiátriai intézményekben, ám terápiás haszna hamar megmutatkozott.

KépAz alkotás folyamata ugyanis önmagában is felszabadító, katartikus jellegű, lehetőséget ad az elmélyült munkára és az önkifejezésre, mindemellett pedig egy új kommunikációs lehetőség tudattalanunk számára. A csoportban végzett alkotó tevékenység haszna ennél is sokoldalúbb, hiszen az elkészült alkotás tárgyat adhat közös beszélgetéseknek, melyek új társas kapcsolatok kiépítése mellett, az alkotás szimbólumainak megfejtésén keresztül, önmagunk megismeréséhez is elvezethetnek.

Ahogy a művészet haszna egyre inkább nyilvánvalóvá vált a terápiás munkában, úgy lassan fejlődésnek indultak a művészetterápia ma ismert főbb iskolái, módszertanai is. Ennek a fejlődésnek köszönhetően a művészet egyre több ága kezdett beépülni a terápiás gyakorlatba, így ma már beszélhetünk képzőművészet, zene, irodalom (vagy szöveg), mozgás, tánc és dráma orientált, illetve ezeket egyszerre alkalmazó, úgynevezett komplex művészetterápiákról.

KépA ma ismert iskolák azonban nem csak az alkalmazott művészeti ágban különböznek, de abban is, hogy a művészeti alkotás melyik aspektusára helyezik a hangsúlyt. Az egyik megközelítés szerint az alkotás folyamata önmagában terápiás jellegű, így a folyamat az alkotás elkészültével véget is ér. (Tehát készítek egy önarcképet, és mire elkészült, bizonyos dolgok elrendeződnek bennem.) Mások szerint az alkotás alkotójától függetlenül elemezhető, és visszajelezhető lélektani információkat tartalmaz. (Tehát rajzolok egy fát, és a terapeuta elmeséli, vagy munkájában felhasználja hogy miket szűrt le az alkotásom alapján lélektani állapotomról.) Megint mások az elkészült alkotás csoportos, az alkotóval közös megbeszélésében, feldolgozásában látják a terápiás hasznot. (Például festek egy címert, és megbeszéljük, kinek mi a benyomása róla, hogyan kapcsolódik ez hozzám és mit is jelenthetnek a kép szimbólumai számomra.)

A fent felsorolt megközelítési módok szándékosan elnagyoltak, de úgy gondolom, így is érzékelhető a lényeges különbség: bár mindannyian a művészetet alkalmazzuk, mégis más és más nézőpontból tekintünk az Alkotóra.

KépAz eddig ismertetett módszerekkel ugyanakkor még mindig nem teljes a művészetterápia palettája, hiszen a passzív befogadás (pl. egy zenemű meghallgatása, vagy egy vers elolvasása) is járhat önismereti vagy éppen terápiás haszonnal.

A művészetterápia tehát lehetséges és különleges alternatívája a ma fellelhető önismereti módszereknek! A művészetet alkalmazó terápiás lehetőségek sokszínűsége az önismeretre vágyó vagy terápiás segítséget kereső Olvasó számára ugyanakkor egyaránt lehet ijesztő és inspiráló.

Blogommal igyekszem eloszlatni a félelmeket és megmutatni, hogy a megfelelően megválasztott módszer és szakember esetén a művészet valóban közelebb visz önmagunk és a világ megismeréséhez.

Amennyiben kérdésed, vagy észrevételed van az olvasottakkal kapcsolatban, kommentálj bátran! Ha pedig tetszett, és hasznosnak találtad a bejegyzést, egy Like mindenképpen jólesik!

Mi a szösz az a művészet és önismeret?

KépA “művészet és önismeret” egy blog, melynek célja, hogy minél többen megismerhessék a művészet jelentőségét az önismereti munkában.

Amennyiben úgy döntesz, hogy rendszeresen látogatni fogod a honlapom, úgy a következő témákra számíthatsz, folyamatosan frissülő tartalommal:

  • a művészet önismereti és terápiás alkalmazásának története, módszerei és ágazatai,
  • a művészetterápia alkalmazásának sokszínű lehetőségei,
  • a művészetterápia hatására és hatékonyságára vonatkozó kutatások eredményei,
  • aktuális programok ajánlója a művészet, az önismeret és a művészetterápia iránt érdeklődőknek,
  • új és régi könyvek ajánlója a művészet, az önismeret és a művészetterápia iránt érdeklődőknek,
  • az évszakokhoz és ünnepkörökhöz kapcsolódó tipikus önismereti kérdések felvetése, ízelítőnek néhány egyedül is elvégezhető művészetterápiás feladattal,
  • az önismereti munkát támogató népi, terápiás és műalkotások megosztása,
  • élménybeszámolók a programajánlóban beharangozott programokról,
  • riportok a művészetterápia hazai képzőivel, művelőivel és megtapasztalóival,
  • és még sok-sok érdekesség…

Amennyiben érdekesnek tartod az oldal tartalmát, kérlek kommentálj, Like-olj, és vidd hírünket a világban!

Kellemes böngészést és olvasgatást kívánok Neked!

Anita