Művészet & Önismeret Nyílt nap márciusban!

Nyílt nap - facebook plakát

Szeretettel várok minden kedves érdeklődőt márciusi Nyílt napomra, ahol megismerkedhettek többek között a kreatív naplózással, a művészetterápiás csoportok működésével, és a művészetterápia módszereibe is bepillantást nyerhettek!

A Nyílt nap programja

Nyílt nap - program plakát

A helyszín

Atlantisz Életmód Központ, Gödöllő

Köztársaság útja 69/a.

A részvétel ingyenes, de előzetes jelentkezéshez kötött!

Előzetes jelentkezés:

info@muveszetesonismeret.hu

 

Mi történik egy általam vezetett felnőtt művészetterápiás foglalkozáson?

kishajókA csoportjaimba jelentkezők, és az érdeklődők gyakran előre tudni szeretnék, mi is történik majd pontosan a művészetterápiás csoportok alkalmával. Nem meglepő kérdés, hiszen más szolgáltatást vagy terméket sem vásárolunk alapos tájékozódás és az “összetevők” megismerése nélkül. Lássuk néhány mondatban, miről is szól tehát egy művészetterápiás felnőtt csoport. (Ismétlem felnőtt csoport, mivel a gyerekek csoportja ehhez képest több ponton másképpen alakul.)

♣ ♣ ♣

A művészetterápiás felnőtt csoport “összetevői”:

  • A csoport ülés minden alkalommal egy nyitó körrel indul, ahol a résztvevők megoszthatják egymással az elmúlt találkozó óta felmerült gondolataikat, vagy élethelyzetük változását. Ez nem egy hagyományos értelemben vett “körbeszélgetés” tehát senkinek nem KELL beszélnie, amennyiben nem szeretne. Ez általános érvényű szabálya az általam vezetett csoportoknak: semmit nem KELL tennie a résztvevőnek, amihez nincsen kedve.
  • A csoport ezután kap egy művészetterápiás gyakorlatot, amin körülbelül 15-30 percen keresztül dolgozik. A blogon számos gyakorlattípust bemutattam már, nézelődjetek a “Művészetterápiás gyakorlatok” menüpont alatt. A gyakorlatok mindig az aktuális csoport igényeihez mérten kerülnek kiválasztásra, tehát ahhoz, hogy a csoporttagok milyen témákkal szeretnének dolgozni, illetve milyen szintű a csoport munka.
  • A továbbiakban a résztvevők bemutatják egymásnak elkészült alkotásukat, melyet a csoporttal közösen értelmezünk és feldolgozunk. Az általam képviselt művészetterápiának ez az a része, ami a leginkább különbözik más “iskolák” gyakorlatától, ugyanis ahogy az arányokból kiderül, a csoportos feldolgozás, a csoportmunka a terápia leghangsúlyosabb része.
  • Az alkotások feldolgozása gyakran messzebbre vihet a konkrét rajz, szöveg, vagy mozdulat elemzésénél! A csoporttal folytatott párbeszéd révén a résztvevők közelebb kerülnek saját élethelyzetük megértéséhez, képessé válnak problémáik, és kérdéseik megfogalmazására, önismeretük mélyítésére.

A fent leírt séma a csoportfolyamat során – tehát hétről hétre haladva – változik, illetve a különböző gyakorlatok kissé felboríthatják azt.

Amennyiben további kérdéseid vannak a felnőtt művészetterápiás csoportokkal kapcsolatban, úgy szívesen válaszolok azokra a muveszetesonismeret@gmail.com email címen!

Boldog Új Évet! 2014

Boldog Újévet! 2014

Alkotással és önismerettel teli boldog Új Évet kívánok minden kedves Olvasómnak!

Zenével az önismeret útján

ImageA zene felpörget, a zene megnyugtat. A zene segít levezetni a haragot, tombolni vagy éppen relaxálni. A zene fizikai és lelki változásokat generál, ehhez laikusként sem fér kétség. Mai bejegyzésemben a zene művészetterápiás alkalmazási lehetőségeit veszem górcső alá.

 ♣ ♣ ♣

A zene története egyesek szerint egyidős az emberiséggel, gyökerei egészen a verbalitás előtti időkig visszavezethetőek. A zene fizikai valónkkal való kapcsolata lenyűgöző: befolyásolja szívritmusunkat, légzésünket, izomtónusunkat. Többek között ennek köszönhető, hogy érzelmi állapotokat képes kiváltani hallgatójában, ezzel az adott érzelmekhez kapcsolódó képeket, emlékeket és gondolatokat képes felidézni tudatunkban (zeneálom).

Ugyanakkor a zenének nem csak passzív befogadói lehetünk, de sokszor aktívan olyan darabokat keresünk, amellyel aktuális hangulatunkat kiteljesíthetjük, fokozhatjuk, vagy elterelhetjük. Aktív muzsikálás, főleg improvizáció közben a ritmust és dallamot lelkünk rezdülései szerint variálhatjuk, ezzel kölcsönös, dinamikus kapcsolatba lépve a zenével.

ImageZene és lélek fent tárgyalt kapcsolata magában rejti annak lehetőségét, hogy ezt a kapcsolatot az önismereti és terápiás munkában egyaránt felhasználhatjuk. Erről való első írásos emlékünk a Bibliából való, ahol is Sault egy gonosz lélek zaklatásától a hárfa hangjai tudták csak megszabadítani.

A zene használata sokban hasonlít az eddig tárgyalt művészeti ágakéhoz: létezik aktív és passzív zeneterápia, ahogyan létezik élmény és feldolgozás alapú zeneterápia is. A továbbiakban bemutatom ezeket a formákat, kitérve arra, milyen területen lehet hasznos az adott technika alkalmazása.

A leggyakrabban alkalmazott zeneterápiás forma a passzív, vagy befogadó zeneterápia. Ennek során az egyén, vagy csoport egy előre kiválasztott zeneművet hallgat meg. A zenehallgatás már önmagában is lehet a lelki problémákat, kaotikus érzelmeket, gondolatokat rendszerező erejű. Ebben az esetben a terapeuta vagy csoportvezető feladata a zenemű gondos kiválasztása. Hasznos lehet, ha a darab az egyén vagy csoport aktuális állapotához illeszkedő, illetve eléggé hosszú ahhoz, hogy a kívánt hatást kifejthesse. Amennyiben a rendelkezésre álló idő hosszabb, az aktuális állapotot tükröző műalkotást követheti egy olyan darab, amely az érzelmek megélése után a kívánt nyugalmi állapotba vezeti a hallgatókat, ezzel keretezve az együtt töltött időt. A csupán a befogadást magában foglaló zeneterápiás ülések hasznosak lehetnek idősekkel, vagy a nyelvet nehezen beszélők körében, illetve olyan szorongó csoportokban, ahol a szavakon keresztül való kommunikáció még erősen gátolt.

Amennyiben a zenehallgatást, az élményt feldolgozó beszélgetés is követi, úgy még mindig passzív, de feldolgozás orientált zeneterápiáról beszélhetünk. Ebben az esetben a gondos zenemű választás éppolyan fontos, mint az előző terápiás változatban. A darab által felkeltett emóciók és zeneálmok megosztása és az e mentén haladó beszélgetés lehetőséget nyújt egymás gondolati és érzelmi világának megismeréséhez. Ez a módszer szinte minden korosztály és tünetcsoport számára megfelelő. A feldolgozó beszélgetések mélységét az adott helyzet keretei határozzák meg. Önmagában egy idősek klubjában, zenehallgatás után lezajlott, felszínesebb beszélgetés is ide sorolható, hiszen ennek „terápiás” haszna, hogy teret és tárgyat adott a társas érintkezésnek, beszélgetésnek.

ImageAz aktív zeneterápia a fentiekhez képest sokkal több előkészületet, eszközt és hozzáértést igényel. Aktív zeneterápia az is, ha egy csoport közös dobolásba, tapsolásba vagy éneklésbe kezd, de ennél bonyolultabb hangszerekkel és feladatokkal is találkozhatunk. Aktív zenélésbe hívni a laikus zeneszeretőt nem egyszerű feladat, ezért például komplex művészetterápiás csoportok alkalmával soha nem kezdünk aktív zenéléssel. Ahhoz, hogy valaki a testével, mozgásával hangot adjon ki, többnyire rengeteg gátlást kell legyőznie, ezért egy ilyen feladat csak egy jól kidolgozott folyamat részeként vethető be.

Az egyedüli zenélés mások előtt a szóbeliség nélküli én feltárást teszi lehetővé, míg a csoportos zenélés az együttműködést serkenti, az összehangolódásnak ad teret.

Az aktív zeneterápia során keletkezett élmények éppúgy megbeszélhetőek, mint bármilyen más műalkotás során szerzett élmény. Ebben az esetben ugyanakkor a zenedarab egyszeri és megismételhetetlen, nem körbejárható, vagy újraolvasható, mint egy festmény vagy egy vers.

Kimondottan zeneterápiával ma Magyarországon még kevesen foglalkoznak, bár Ausztriában például már receptre árulják a zeneterápiás CD-ket a patikák. Hazánkban a terapeuták képzése az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán folyik. Ha érdekel ez a terület, úgy bővebb információkat a Bárczi oldalán találhatsz.

Ha tetszett a bejegyzés, ajándékozz egy Like-ot a Facebookon! Köszönöm!

Képzőművészettel az önismeret útján

A művészetterápiával általánosságban már korábban foglalkoztam, mai bejegyzésem célja, hogy kiemelten a képzőművészet önismereti eszköztárába nyújtsak bepillantást. Összefoglalómban igyekszem megválaszolni, hogy milyen esetekben lehet kifejezetten hasznos a képzőművészeti eszközök alkalmazása, milyen módon közelíthető meg vele a művészetterápiás folyamatban részt vevők személyisége, és hogy az egyes képzőművészeti eszközöknek mely sajátosságaival kell számolnunk!

♣ ♣ ♣

festményA képzőművészet a művészetek egyik legfrekventáltabb, legismertebb ága. Ennek oka talán – az irodalom és a zene mellett – az alapozó oktatásban, illetve az alapműveltségben betöltött jelentős szerepe lehet, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, a képzőművészetek szavak nélküli, elementáris hatását sem. Képzőművészeti alkotásokkal felnőttként legtöbbünk csak befogadói szerepben találkozik: más művészeti ágakhoz képest talán itt a legerősebb az az esztétikai meghatározottság, színvonalbeli elvárás, amely az átlagembert az alkotás folyamatától eltántorítja.

Megfigyeltem, hogy amikor művészetterápiáról beszélek, az emberek többségének a képzőművészeti alkotás jut az eszébe, ami azonnal blokkolja is a csoportban való részvételi hajlandóságot. A leggyakoribb reakció így hangzik: “Én nem tudok rajzolni! Gyermekkorom óta nem fogtam zsírkrétát, ecsetet.”

A művészetterápia azon megközelítésében azonban, melyet korábbi bejegyzésemben ‘alkotás és feldolgozás’ orientáltnak címkéztem – és amelyet én magam is képviselek – a terápiás folyamat során elkészített képzőművészeti alkotásnak nem történik általános érvényű esztétikai értékelése. Magyarán a rajz (festmény vagy éppen szobor) értelmezése és feldolgozása a művészetterápia során nem általános esztétikai elvek alapján történik, hanem az alkotó saját szimbólumainak csoportos vagy egyéni felfejtésén keresztül.

A képzőművészeti alkotás a fent említett ‘alkotás és feldolgozás’ központú művészetterápiában kommunikációs eszköz. Lehetőség arra, hogy a résztvevő szavakkal nehezen kifejezhető, kínos, vagy éppen önmaga számára is elfojtott lelki tartalmai, konfliktusai napvilágra kerüljenek, és megbeszélés, feldolgozás tárgyaivá válhassanak.

A képzőművészet eszköztára éppen ezért kiemelten fontos szerepet kaphat a verbális kifejezőképességükben sérült betegek, a nyelvet nehezen beszélő bevándorlók, vagy a verbális elfojtásban, tagadásban élő kliensek számára.

Személy szerint ugyanakkor úgy gondolom, hogy a képzőművészeti eszközök használata felszabadító minden terápiás és önismereti célú csoport munkájában!

A képzőművészeti alkotásban a lelki tartalmak és folyamatok képi szimbólumokban jelennek meg. Egy ilyen alkotás az alkotó egyén számára is körbejárható, megfogható, és (újra) befogadható. A feldolgozás tárgya ez esetben a képi szimbólumok felfejtése akár objektív kritériumok (pl. egy rajzelemzési szempontrendszer), akár az egyén saját értelmezése alapján. Jómagam ez utóbbi megközelítést képviselem.

A Képképzőművészeti eszközök közül a következők alkalmazhatóak, az elérendő hatást szem előtt tartva:

  • Montázs – felszabadító erejű, kiváló első alkotás, mellyel az esztétikai ítéletek miatti gátlások könnyebben oldhatóak,
  • Rajz grafittal – segítségével elsősorban a realitásérzék kérdése járható körbe, ugyanakkor erős gátlásokat válthat ki a résztvevőkben,
  • Rajz színessel, zsírkrétával, filccel – a gyermekkort idéző alkotási forma, ezért nosztalgikus érzéseket válthat ki, könnyebben alkalmazható a grafit rajznál,
  • Festés – az érzelmekkel való munka lehetséges tere, általában a terápiás folyamat későbbi szakaszában alkalmazzuk, amikor a csoportban a bizalmi légkör már kialakult,
  • Agyagozás – az akarattal, önérvényesítéssel kapcsolatos problémák kezelésére ad lehetőséget.

A megfelelően megválasztott, célhoz rendelt eszköztár elengedhetetlen bármely terápiás és önismereti folyamatban!

A képzőművészeti eszközök tehát lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gyógyító folyamat a szavakon túl is elindulhasson. Az alkotások itt szó szerint támogatják, hogy a terápia központjában álló egyén “lásson és látva legyen”.

Remélem hasznosnak találtad a bejegyzést! Ha visszajelzésed vagy kérdésed van az olvasottakkal kapcsolatban, szívesen fogadom hozzászólásodat!

A művészetterápiáról általában

Napjainkban egyre divatosabb kifejezés lett az önismeret: lélektani adottságainkkal és állapotainkkal foglalkozni egyszersmind sikk. A piac a megjelenő igényekre gyorsan reagált, manapság számtalan önállóan vagy szakemberrel, egyénileg vagy csoportosan végezhető önismereti módszer közül válogathatunk.

Vajon a művészetterápia is egy, a lehetséges alternatívák közül? Miben rejlik a művészet ereje, és milyen terápiás módszerekkel, szemléletekkel találkozhat ma az önismeretre vagy éppen gyógyulásra vágyó érdeklődő? Ezekre a kérdésekre igyekszem választ adni mai bejegyzésemben. Lássuk!

♣ ♣ ♣

Egyszerűen fogalmazva a művészetterápia az aktív alkotásban és a művészet befogadásában rejlő erőt használja fel az önismereti és terápiás munkában.  A művészetterápia története tulajdonképpen évezredek távlatába nyúlik vissza, hiszen a művészeti alkotás létrehozása a történészek szerint, már az ősember számára is mágikus erővel bírt: a sikeres vadászat falra festése önmegerősítő jóslatként hatott és hitük szerint megacélozta a férfiak erejét. A művészet mai értelemben vett tudatos terápiás alkalmazása azonban egészen a második világháború utáni évekig váratott magára. Az alkotó tevékenységet (pl. agyagozás, szövés) ekkor még elsősorban hasznos időtöltésként, irányított szabadidős tevékenységként kezdték alkalmazni pszichiátriai intézményekben, ám terápiás haszna hamar megmutatkozott.

KépAz alkotás folyamata ugyanis önmagában is felszabadító, katartikus jellegű, lehetőséget ad az elmélyült munkára és az önkifejezésre, mindemellett pedig egy új kommunikációs lehetőség tudattalanunk számára. A csoportban végzett alkotó tevékenység haszna ennél is sokoldalúbb, hiszen az elkészült alkotás tárgyat adhat közös beszélgetéseknek, melyek új társas kapcsolatok kiépítése mellett, az alkotás szimbólumainak megfejtésén keresztül, önmagunk megismeréséhez is elvezethetnek.

Ahogy a művészet haszna egyre inkább nyilvánvalóvá vált a terápiás munkában, úgy lassan fejlődésnek indultak a művészetterápia ma ismert főbb iskolái, módszertanai is. Ennek a fejlődésnek köszönhetően a művészet egyre több ága kezdett beépülni a terápiás gyakorlatba, így ma már beszélhetünk képzőművészet, zene, irodalom (vagy szöveg), mozgás, tánc és dráma orientált, illetve ezeket egyszerre alkalmazó, úgynevezett komplex művészetterápiákról.

KépA ma ismert iskolák azonban nem csak az alkalmazott művészeti ágban különböznek, de abban is, hogy a művészeti alkotás melyik aspektusára helyezik a hangsúlyt. Az egyik megközelítés szerint az alkotás folyamata önmagában terápiás jellegű, így a folyamat az alkotás elkészültével véget is ér. (Tehát készítek egy önarcképet, és mire elkészült, bizonyos dolgok elrendeződnek bennem.) Mások szerint az alkotás alkotójától függetlenül elemezhető, és visszajelezhető lélektani információkat tartalmaz. (Tehát rajzolok egy fát, és a terapeuta elmeséli, vagy munkájában felhasználja hogy miket szűrt le az alkotásom alapján lélektani állapotomról.) Megint mások az elkészült alkotás csoportos, az alkotóval közös megbeszélésében, feldolgozásában látják a terápiás hasznot. (Például festek egy címert, és megbeszéljük, kinek mi a benyomása róla, hogyan kapcsolódik ez hozzám és mit is jelenthetnek a kép szimbólumai számomra.)

A fent felsorolt megközelítési módok szándékosan elnagyoltak, de úgy gondolom, így is érzékelhető a lényeges különbség: bár mindannyian a művészetet alkalmazzuk, mégis más és más nézőpontból tekintünk az Alkotóra.

KépAz eddig ismertetett módszerekkel ugyanakkor még mindig nem teljes a művészetterápia palettája, hiszen a passzív befogadás (pl. egy zenemű meghallgatása, vagy egy vers elolvasása) is járhat önismereti vagy éppen terápiás haszonnal.

A művészetterápia tehát lehetséges és különleges alternatívája a ma fellelhető önismereti módszereknek! A művészetet alkalmazó terápiás lehetőségek sokszínűsége az önismeretre vágyó vagy terápiás segítséget kereső Olvasó számára ugyanakkor egyaránt lehet ijesztő és inspiráló.

Blogommal igyekszem eloszlatni a félelmeket és megmutatni, hogy a megfelelően megválasztott módszer és szakember esetén a művészet valóban közelebb visz önmagunk és a világ megismeréséhez.

Amennyiben kérdésed, vagy észrevételed van az olvasottakkal kapcsolatban, kommentálj bátran! Ha pedig tetszett, és hasznosnak találtad a bejegyzést, egy Like mindenképpen jólesik!

Mi a szösz az a művészet és önismeret?

KépA “művészet és önismeret” egy blog, melynek célja, hogy minél többen megismerhessék a művészet jelentőségét az önismereti munkában.

Amennyiben úgy döntesz, hogy rendszeresen látogatni fogod a honlapom, úgy a következő témákra számíthatsz, folyamatosan frissülő tartalommal:

  • a művészet önismereti és terápiás alkalmazásának története, módszerei és ágazatai,
  • a művészetterápia alkalmazásának sokszínű lehetőségei,
  • a művészetterápia hatására és hatékonyságára vonatkozó kutatások eredményei,
  • aktuális programok ajánlója a művészet, az önismeret és a művészetterápia iránt érdeklődőknek,
  • új és régi könyvek ajánlója a művészet, az önismeret és a művészetterápia iránt érdeklődőknek,
  • az évszakokhoz és ünnepkörökhöz kapcsolódó tipikus önismereti kérdések felvetése, ízelítőnek néhány egyedül is elvégezhető művészetterápiás feladattal,
  • az önismereti munkát támogató népi, terápiás és műalkotások megosztása,
  • élménybeszámolók a programajánlóban beharangozott programokról,
  • riportok a művészetterápia hazai képzőivel, művelőivel és megtapasztalóival,
  • és még sok-sok érdekesség…

Amennyiben érdekesnek tartod az oldal tartalmát, kérlek kommentálj, Like-olj, és vidd hírünket a világban!

Kellemes böngészést és olvasgatást kívánok Neked!

Anita