Mindfulness és művészetterápia – egy amerikai terápiás program bemutatása

A mindfulness, magyarul tudatos jelenlét kifejezése napjainkban egyre gyakrabban fordul elő a médiában és tágabb társadalmi környezetünkben. A tudatos jelenlét egyfajta ítélkezésmentes szemlélődés, ami a jelen megélésére és elfogadására irányul. A fogalom jelentéstartománya tág, de napjainkban egyfajta meditációs tudatállapotként foglalkozik vele a szakirodalom.

A tudatos jelenlét előnye, hogy hatására csökken a szorongás és a stressz, javul figyelmi kapacitásunk és memóriánk, fizikai és érzelmi immunrendszerünk egyensúlyba kerül, mindemellett pedig nyitottak, együttérzőek lehetünk általa.

A tudatos jelenlét megélhető aktív szemlélődéssel, sétával, de művészeti alkotás közben is.

Egy 2010-es amerikai egészégügyi művészetterápiás program éppen ezt a kapcsolatot használta fel arra, hogy rákbetegeken és hozzátartozóikon segítsen. A “Walkabout” elnevezésű program az Abramson Cancer Centerben került bevezetésre. Lényege, hogy a mindfulness napi gyakorlatának elsajátítása mellett erősítsék a részvevők pszichológiai és fizikai immunrendszerét, csökkentsék társas elszigeteltségüket, és segítsenek számukra örömet és megértést találni a mindennapokban.

A “Walkabout” program 10 héten keresztül, heti 2,5 órás alkalmakból állt. Az alkalmak sétával és digitálisfotózással indultak, ezt követően az elkészült képeket előhívták, és kollázst készítettek belőlük. Az alkalmakat minden esetben egy rövid meditáció zárta.

A program 10 hete alatt a résztvevők szorongási szintje szignifikánsan csökkent, emellett a mindennapok szürkeségéből és reménytelenségéből való kitörés, és az izoláció csökkenése volt a legszembetűnőbb eredmény.

A program megvalósításának költsége az elért eredmények ismertében jelentéktelen. Azt hiszem még mindig van mit tanulnunk az amerikai pályatársaktól.

A programról szóló összefoglaló az American Art Therapy Association lapjában, az Art Therapy-ban jelent meg, 2015-ben Caroline Peterson tollából Walkabout: Looking In, Looking Out címmel.

Művészetterápiával a rák ellen

Az interneten keresgélve soha nem tudhatja az ember, hol akad majd egy újabb kincsre. Így voltam ezzel tegnap is, amikor a testtudat és a művészetterápia kapcsolatáról kutakodtam. Egy TED-es videóra akadtam, ahol Annise Bullimore, angol családanya, tanácsadó és rák túlélő mesél saját művészetterápiás élményeiről. Hihetetlenül inspiráló videó!

♣ ♣ ♣

Annise teljesen hétköznapi életet élt, amikor váratlanul mellrákot diagnosztizáltak nála. Tökéletesen egészségesnek érezte magát, egészen a kezelések megkezdéséig. A többszörös kemoterápiás- és sugárkezelések mellett sebészeti beavatkozásra is szüksége volt. A több, mint egy évig tartó kálváriát ma élete egyik legmeghatározóbb élményének tartja, és ebben a művészetterápiának igen nagy szerepe van.

aniseA kórház, ahol a kezeléseket kapta saját művészetterápiás csoportot szervezett. Annise szavaiból úgy vettem ki, hogy ez egy nyitott csoport volt rákbetegek részére, ahol az alkotás mellett csoportos feldolgozásra is lehetőség volt. Tulajdonképpen bármire felhasználhatták a terápia időkeretét: beszélgethettek csip-csup ügyekről, alkothattak csendben, vagy világmegváltó gondolatokat oszthattak meg egymással. Ez egyszerűen zseniális módja annak, hogy a testük felett kontrollt vesztett, elidegenített betegek újra kontrollt nyerhessenek az életük felett, még ha csak a terápia keretein belül is. Ahogyan ő fogalmazott, végre volt egy hely a kórház keretein belül, ahol nem okoztak neki fájdalmat, nem vetkőztették le, nem kötelezték semmire. Külön kiemeli annak a felemelő voltát, hogy a terápia keretei mennyire kőbe voltak vésve. Míg máshol órákat is váratták egy-egy vizsgálat miatt, addig a művészetterápiás csoport mindig pontosan ugyanakkor kezdődött és fejeződött be. A terápiás szoba egyfajta biztonsági bázis volt a számára a kórházon belül.

A csoportban a hasonló élethelyzetben lévő tagok úgy oszthatták meg élményeiket és félelmeiket egymással, hogy közben nem kellett feltétlenül verbalizálniuk azt. Sőt megtanulták vizuálisan kifejezni a bennük lévő feszültséget. Ítélet nélkül alkothattak, akár gyermekkorukban.

Ahogy Annise mondja: A művészetterápia nem öli meg a rákot, de segített szembenézni vele, értelmet találni benne és közben kapcsolatot találni másokkal.

A kezelés ideje alatt készült alkotásait és fotóit egy albumba rendezve teljes portfóliója van a betegségéről, amit arra használ, hogy újra és újra felelevenítse a betegség során tanultakat. Emellett segítségével másokat is felkészíthet a betegség lefolyására, mesélhet a tapasztalatairól egészségeseknek és betegeknek egyaránt.

A művészetterápia segítségével a rák egy esélyt adott számára, hogy újra éljen, kreatívan éljen és végre lelassítson.

Amikor az ember efféle vallomásokat lát és hall, nehéz megértenie, hogy az ehhez fogható jó gyakorlatok miért nem terjedtek még el hazánkban is. Bár tudok kórházakban működő művészetterápiás csoportokról, a betegek java része soha nem találkozik ilyesmivel. Tapasztalatom, hogy ez nem csak a rendszer hibája. A Magyar Rákellenes Ligával együttműködve korábban több ingyenesen meghirdetett csoportunk is csak minimális létszámmal működött, míg végül szinte teljesen elfogytak a jelentkezők. Mindenkit csak arra buzdítok, hogy ha hasonló problémával küzdő emberekkel találkozik, biztassa őket arra, hogy kutassák fel és használják ki a felmerülő lehetőségeket!

Még egyszer ismétlem, a művészetterápia nem öli meg a rákos sejteket, de segít megküzdeni velük. Ezt a segítséget pedig mindenki megérdemli!

A teljes videót itt tekinthetitek meg angolul. Anisse Bullimore egy összefoglaló írása pedig ezen a linken olvasható.

Mi mindent jelenthet a művészetterápia? – Egy rákbeteg vallomásai

Az interneten keresgélve soha nem tudhatja az ember, hol akad majd egy újabb kincsre. Így voltam ezzel tegnap is, amikor a testtudat és a művészetterápia kapcsolatáról kutakodtam. Egy TED-es videóra akadtam, ahol Annise Bullimore, angol családanya, tanácsadó és rák túlélő mesél saját művészetterápiás élményeiről. Hihetetlenül inspiráló videó!

♣ ♣ ♣

Annise teljesen hétköznapi életet élt, amikor váratlanul mellrákot diagnosztizáltak nála. Tökéletesen egészségesnek érezte magát, egészen a kezelések megkezdéséig. A többszörös kemoterápiás- és sugárkezelések mellett sebészeti beavatkozásra is szüksége volt. A több, mint egy évig tartó kálváriát ma élete egyik legmeghatározóbb élményének tartja, és ebben a művészetterápiának igen nagy szerepe van.

aniseA kórház, ahol a kezeléseket kapta saját művészetterápiás csoportot szervezett. Annise szavaiból úgy vettem ki, hogy ez egy nyitott csoport volt rákbetegek részére, ahol az alkotás mellett csoportos feldolgozásra is lehetőség volt. Tulajdonképpen bármire felhasználhatták a terápia időkeretét: beszélgethettek csip-csup ügyekről, alkothattak csendben, vagy világmegváltó gondolatokat oszthattak meg egymással. Ez egyszerűen zseniális módja annak, hogy a testük felett kontrollt vesztett, elidegenített betegek újra kontrollt nyerhessenek az életük felett, még ha csak a terápia keretein belül is. Ahogyan ő fogalmazott, végre volt egy hely a kórház keretein belül, ahol nem okoztak neki fájdalmat, nem vetkőztették le, nem kötelezték semmire. Külön kiemeli annak a felemelő voltát, hogy a terápia keretei mennyire kőbe voltak vésve. Míg máshol órákat is váratták egy-egy vizsgálat miatt, addig a művészetterápiás csoport mindig pontosan ugyanakkor kezdődött és fejeződött be. A terápiás szoba egyfajta biztonsági bázis volt a számára a kórházon belül.

A csoportban a hasonló élethelyzetben lévő tagok úgy oszthatták meg élményeiket és félelmeiket egymással, hogy közben nem kellett feltétlenül verbalizálniuk azt. Sőt megtanulták vizuálisan kifejezni a bennük lévő feszültséget. Ítélet nélkül alkothattak, akár gyermekkorukban.

Ahogy Annise mondja: A művészetterápia nem öli meg a rákot, de segített szembenézni vele, értelmet találni benne és közben kapcsolatot találni másokkal.

A kezelés ideje alatt készült alkotásait és fotóit egy albumba rendezve teljes portfóliója van a betegségéről, amit arra használ, hogy újra és újra felelevenítse a betegség során tanultakat. Emellett segítségével másokat is felkészíthet a betegség lefolyására, mesélhet a tapasztalatairól egészségeseknek és betegeknek egyaránt.

A művészetterápia segítségével a rák egy esélyt adott számára, hogy újra éljen, kreatívan éljen és végre lelassítson.

Amikor az ember efféle vallomásokat lát és hall, nehéz megértenie, hogy az ehhez fogható jó gyakorlatok miért nem terjedtek még el hazánkban is. Bár tudok kórházakban működő művészetterápiás csoportokról, a betegek java része soha nem találkozik ilyesmivel. Tapasztalatom, hogy ez nem csak a rendszer hibája. A Magyar Rákellenes Ligával együttműködve korábban több ingyenesen meghirdetett csoportunk is csak minimális létszámmal működött, míg végül szinte teljesen elfogytak a jelentkezők. Mindenkit csak arra buzdítok, hogy ha hasonló problémával küzdő emberekkel találkozik, biztassa őket arra, hogy kutassák fel és használják ki a felmerülő lehetőségeket!

Még egyszer ismétlem, a művészetterápia nem öli meg a rákos sejteket, de segít megküzdeni velük. Ezt a segítséget pedig mindenki megérdemli!

A teljes videót itt tekinthetitek meg angolul. Anisse Bullimore egy összefoglaló írása pedig ezen a linken olvasható.

Onkológia a vásznon

Újra egy olyan kezdeményezésre találtam, amit nagyon hasznosnak és érdekesnek tartok, ezért szívesen találkoznék vele hazánkban is. Amerikában 2004 óta létezik egy művészeti pályázat, amelyre rák betegségben szenvedők, túlélők és hozzátartozóik, gondozóik alkotásait várják. A pályázat neve Lilly Oncology on Canvas.

♣ ♣ ♣

A pályázatra 2008 előtt még a világ bármely országából lehetett jelentkezni, ez mára sajnos az USA és Puerto Rico lakosságára redukálódott. A beküldött alkotások mellé szöveges magyarázatot vagy személyes történetet is várnak a National Coalition of Cancer Survivorship vezetői. Legutóbb, 2012-ben 531 színvonalas pályamunka közül választották ki a győzteseket. A munkákból később a világ több nagyvárosát bejáró kiállítást szerveztek.

Íme néhány megérintő alkotás a 2012-es pályázatok közül.

Strong and free in spirit“Strong and Free in Spirit”

A legjobb hozzátartozó által készített fotó díját nyerte el.

A képen látható nőnél mellrákot diagnosztizáltak, melynek máj és csont áttétei keletkeztek. A sugár- és hormonkezelések mellett továbbra is helyt áll feleségként és anyaként.

Dancing in the Rain

“Dancing in the Rain”

A legjobb egészségügyi dolgozó által készített mixed media alkotás díját nyerte el.

“A rák olyan, mint egy hirtelen jött vihar, ami egy nyári napon sújt le.”

Spirit Alive“Spirit Alive”

A legjobb beteg által készített olajfestmény díját nyerte el.

“Senki nem állította, hogy a felépülés útja könnyű lesz, de megtanultam megtalálni a jót a legnehezebb körülmények között is.”

 

Guardian Angels“Guardian Angels”

Családtag által készített mixed media alkotás.

“A só láthatatlan

a könnycseppben, akár

az őrangyalaim.”

Creating Connections of Hope and Light“Creating Connections of Hope and Light”

Egészségügyi dolgozó által készített akril festmény.

“A festményem, azt a pillanatot ábrázolja, mikor a rák túlélőinek útja egy művészetterápiás támogató csoportban kereszteződik.”

További képeket a honlap galériájában itt találtok.

Jelenleg Magyarországon igen kevesen foglalkoznak a rákbetegek és hozzátartozóik művészetterápiás csoportjaival és művészetével! Ha valakit érdekel a téma, eddig én a Tűzmadár Alapítványról, és a Magyar Rákellenes Liga önkénteseiről hallottam (ahol jómagam is vezettem már csoportot). Remélem a nemzetközi példa elér bennünket, és ez a helyzet hamarosan megváltozik!

„Gyógyító mennyezetek” – egy megfontolandó kezdeményezés Amerikából

healing ceiling12013-ban Amy Jo Edwards férje betegségétől ihletetten olyan kezdeményezést indított Észak-Karolinában, melyhez azóta számos művész és onkológiai intézmény csatlakozott szerte az USA-ban. A „Gyógyító mennyezetek” (Healing Ceilings) nevű projekt keretében a résztvevő alkotók álmennyezeti táblákra készítenek festményeket, melyeket azután kemoterápiát átélt betegek ágya fölé helyeznek el különböző intézményekben.

♣ ♣ ♣

A projekt alapgondolatát Amy férje, Bill McConley festőművész kemoterápiás és kórházi élményei adták. A kórházi ágyakban a kezelésen átesettek egész napos fekvésük során választhatnak, hogy a szomszédos ágyakon életükért küzdő társaikat, vagy az egyhangúan fehér mennyezetet bámulják. A kezdeményezés keretében elkészült alkotásokat az ágyak fölé helyezve a látvány felüdítővé és érdekessé válik. A festmény eltereli a beteg negatív gondolatait és pozitív érzelmeket, gondolatokat vált ki, melyek segítik őt a felépülésben. A mennyezeti képek üzenet szimbolikusan is érthető: a legnagyobb bajban is van okod feltekinteni!carol schiff

A művek egytől egyig akril festmények, hiszen ezek nem mérgezőek és élénk színükkel könnyebben hangolják jó kedvre szemlélőiket. Az alkotások témája minden esetben pozitív, örömteli, így előfordulnak tájképek, növényekről és állatokról készült alkotások is.cindy michaud2

A projektben dolgozó művészek munkájukat önkéntesen ajánlják fel, míg az álmennyezeti táblákat adományozóktól, vagy az intézményektől kapják. A modell és az alapgondolat egyszerű és inspiráló.

Reméljük hasonlóra Magyarországon is akad majd példa!cindy michaud1