A daltól a lélekig – a hip-hop és a rap lehetőségei a terápiában

Girl with headphones

A mai bejegyzésben egy 2012-es kutatásról írok (Olson-McBride, Page, 2012), melyben magas kockázatú fiatalok számára szervezett művészetterápiás csoportokban hip-hop és rap zenét alkalmaztak. A résztvevők énfeltárásra való hajlandósága, valamint a csoporttal szembeni elköteleződése több, mint reménykeltő!

***

A kutatás vezetői, Leah Olson-McBride és Timothy F. Page, magas kockázatú fiatalokkal dolgozva a versterápia egy speciális formáját kezdték alkalmazni az énfeltárás serkentésére. A résztvevők énfeltárásra való hajlandósága a csoportterápia sikerének egyik markáns fokmérője. Az énfeltárás tulajdonképpen az a szándék, hogy a résztvevők önmagukról olyan személyes információkat osszanak meg, amelyek gyakran kellemetlenek, fájdalmasak vagy elszomorítóak. Az énfeltárás sebezhetővé tesz, emiatt elérése nagy erőfeszítést igényel a terapeutától.

Azt már korábban megfigyelték, hogy a kamaszokra a dalszövegek olyan módon hatnak, ahogyan semmilyen más inger nem képes. A veszélyeztetett helyzetben lévő – szegénységben, diszfunkcionális családban élő, tanulási és viselkedési problémákkal küzdő – fiatalok számára a hip-hop és rap zene egyfajta menekülés, és megoldás egyszerre. A szerzők speciális művészetterápiás csoportokat szerveztek számukra, melyekben a dalokat csoportindító, előhívó ingerként alkalmazták.

A csoportok ülései a következő rendszert követték:első lépés volt a befogadás, azaz egy dal meghallgatása, a második az expresszió, azaz saját alkotás a dallal kapcsolatban, vers formájában, majd a megosztás és a megbeszélés következett.

A tapasztalatok alapján a rap és hip-hop zene alkalmazása egyrészt közös nyelvet teremt kliens és terapeuta között, ami fokozza a terapeuta elfogadottságát a csoportban. Másrészt a dalok egyfajta projekciós felületként szolgálnak: a fiatalok látszólag a dalokról beszélve oszthatják meg személyes érzéseiket, gondolataikat, és tapasztalataikat. A zene alkalmazása szignifikánsan növelte az énfeltárásra való hajlandóságot, és csoporttal való elköteleződést. A leghatékonyabbnak azok a zeneszámok bizonyultak, melyeket a csoporttagok maguk választottak ki (egyénileg vagy csoportszinten).

A kutatás üzenete számomra az, hogy a fiatalokkal, elsősorban pedig a kamaszokkal folytatott terápiás munka megkönnyíthető, és mindkét fél számára otthonosabbá tehető, amennyiben a közös nyelvet a zene, esetükben az őket is foglalkoztató hip-hop, rap vagy alternatív zeneszámok segítségével keressük.

A tárgyalt cikk címe és linkje: Leah Olson-McBride & Timothy F. Page (2012) Song to Self: Promoting a Therapeutic Dialogue with High-Risk Youths Through Poetry and Popular Music, Social Work with Groups, 35:2, 124-137

Jó olvasgatást!

Látható zene?

A hanghullámok láthatóvá tételére egyre többen tesznek kísérletet. Egy speciális felületre szórt szemcsés anyag, esetünkben színes homok a különböző hangfrekvenciák hatására újabb és újabb mintázatokat rajzol ki a rezgő felületen. A kísérlet azért gyönyörű, mert a végeredmény egy komplett színkör. Nézzétek és ámuljatok! 🙂
Ha szeretnétek még több fantasztikus videót és mintázatot látni, keressetek csak rá a “cymatic music” kifejezésre.

Improvizált zene-improvizált festés: két művész egymásra hangolódása

Ma találtam rá erre a gyöngyszemre, melyben Sunny Promyotin, zongora virtuóz és Erica Orth alkotóművész egymásra hatva, kölcsönösen improvizál. Az eredmény fület és szemet gyönyörködtető. Kedvet is kaptam egy hasonló projekthez!
Két ötletem is támadt, bárkinek ér ellopnia, csak szeretnék hallani az eredményről:
1. Képzett zenészt hívni egy terápiás ülésre, és élő zenére alkotni, nem csak hangfelvételre.
2. A terápiás csapat zenekedvelő felét közös zenélésre sarkallni, miközben a festés párti fele egy közös vászonra alkot…
Variáljátok az ötletet bátran! Alkotásra fel!

Csináld magad hangszerek zeneterápiához és örömzenéléshez

Mai bejegyzésemben olyan otthon is elkészíthető hangszereket gyűjtöttem össze, amelyekkel kiegészíthető a művészetterapeuta eszköztára, emellett pedig kisgyermekes családoknak is hasznára lehetnek. Válogassatok kedvetekre!

♣ ♣ ♣

Művészetterápiás képzésem során megtapasztalhattam, hogy milyen az igazi, önfeledt örömzenélés. Persze nem rögtön a csoport kezdetén, de egy jó fél éves – éves csoportmunka után már könnyedén ment, és óriási katarzist jelentett mindannyiunk számára. Korábban azt gondoltam, csak az lehet zeneterápia, ahol zeneileg képzett emberek komoly hangszereken játszanak. Itt rádöbbentem, hogy a képzettség néha éppen hogy akadálya annak, hogy a kotta nélküli, felszabadult zenélés elkezdődhessen, és hogy hangszernek olykor egy fakanál és egy láda is megteszi.

Az alábbiakban olyan hangszereket gyűjtöttem össze, amiket fillérekből el lehet készíteni, mégis közkedvelt elemei lehetnek egy zeneterápiás foglalkozásnak, zene órának, vagy éppen egy családi örömzenélésnek a gyerekekkel. A hangszerek nevére kattintva megnyílik a forrásoldal, ahol az elkészítésről is bővebb információkat találtok.

1. Kasztanyetta söröskupakokból

Kép

2. Szájharmonika jégkrém pálcikákból

szájharmónika3. Konzervdoboz zeneállomás

konzervdoboz zeneállomás

4. Konzerv bongó

bongo

5. Kazoo papírhengerből

kazoo

6. Sörös kupak tamburin

söröskupak tamburin7. Papírtányér tamburin

papírtányér tamburin

8. Pörgő dobpörgő dob

9. Dió csörgődió csörgő

10. Maracas

maracas

Végezetül hallgassátok meg egy osztály koncertjét a maguk által készült hangszerekkel – felismertétek a Coldplayt? 🙂

Melódiák a műtőasztalon, avagy a zene fiziológiai haszna

A British Journal of Surgery című folyóiratban 2007-ben megjelent egy cikk, amelyben a kutatók az úgynevezett egynapos sebészeti beavatkozásra érkezők hormonszintjét és immunválaszait vizsgálták műtét közben. A vizsgálat alapgondolata az volt, hogy a műtét alatt hallgatott zene befolyással lehet a felépülés gyorsaságára, és a páciens műtétet követő közérzetére. Érdekes eredményekre jutottak!

Kotta♣ ♣ ♣

A pácienseket random módon sorolták három csoportba. Az első csoport modern zenét hallgatott műtéte közben, a második csoport tagjai négyféle zenei stílus közül választhattak, míg a harmadik csoportba tartozókat a hagyományos módon, zeneszó nélkül operálták. A vizsgálatban a résztvevők kortizol és limfocita szintjét vizsgálták a műtét előtt és után.

A kortizol a mellékvese által termelt stresszhormon, mely gyulladás csökkentő és antiallergén hatású, így az optimális gyógyulás érdekében ennek a normálishoz képesti megemelkedett szintje kívánatos. A limfociták nyiroksejtek, melyek az immunreakciókban játszanak kiemelkedő szerepet.

A vizsgálat eredményei alapján a kortizol szint mindkét zenét hallgató csoportban megemelkedett, míg a csendben operáltak esetében csökkent a beavatkozás alatt. Éppen fordított volt a helyzet a limfociták esetében, ahol a zenét hallgató csoportok limfocita szintje csökkent, míg a csendben operáltaké növekedett műtét közben.

Az eredményeket összefoglalva: a zene, és kiemelten a páciens által kiválasztott zene alkalmazása műtéti szituációban fiziológiailag is kimutatható pozitív hatással van a beteg állapotára és későbbi felépülésére.

Az eredeti cikk elérhető innen.

„The Lady in Number 6: Music Saved My Life” – Az idei Oscar-díj nyertese dokumentum rövidfilm kategóriában

Alice Herz SommerAz idei Oscar-díj nyertesei között feltűnt egy olyan dokumentumfilm is, amely a művészetről, zenéről és annak megtartó erejéről szól, ezért ajánlom figyelmetekbe!

♣ ♣ ♣

A „The Lady in Number 6” című rövidfilmben Alice Herz Sommer, a 109 éves, cseh származású zongoraművész vall arról, milyen szerepet tölt be a zene az életében. Az idős hölgy a holokauszt legidősebb ma is élő túlélője, aki a mai napig egyedül, önellátóan és aktívan él angliai lakásában.

Fiatal korában ünnepelt zenészként koncertezte végig Európát, mígnem családja után őt és 6 éves fiát is a Theresienstadti koncentrációs táborba szállították. A táborban saját szenvedésein túl azzal is meg kellett küzdenie, hogy gyermekét nem tudja ellátni, és válaszokat sem adhat számára arról, hogyan és miért kerültek ebbe a helyzetbe.

Alice elérte, hogy koncerteket adhasson a táborban, és a mai napig büszke rá, hogy több, mint 100 Theresienstadti zongorakoncertjével nem csak saját életét, józan eszét és jó kedélyét mentette meg, de társai életébe is szépséget és reményt lophatott.

A filmben Alice saját, hiteles tapasztalatait hallhatjuk arról, hogyan élhetünk hosszú és örömteli életet. Vigyázat, inspiráló és lélekemelő! 🙂

Íme a film előzetese:

A teljes film kölcsönözhető, vagy megvásárolható az alábbi oldalon:

http://vimeo.com/ondemand/5182

Záradék: Alice Herz Sommer 2014. február 23-án, 110 éves korában elhunyt.

Zenével az önismeret útján

ImageA zene felpörget, a zene megnyugtat. A zene segít levezetni a haragot, tombolni vagy éppen relaxálni. A zene fizikai és lelki változásokat generál, ehhez laikusként sem fér kétség. Mai bejegyzésemben a zene művészetterápiás alkalmazási lehetőségeit veszem górcső alá.

 ♣ ♣ ♣

A zene története egyesek szerint egyidős az emberiséggel, gyökerei egészen a verbalitás előtti időkig visszavezethetőek. A zene fizikai valónkkal való kapcsolata lenyűgöző: befolyásolja szívritmusunkat, légzésünket, izomtónusunkat. Többek között ennek köszönhető, hogy érzelmi állapotokat képes kiváltani hallgatójában, ezzel az adott érzelmekhez kapcsolódó képeket, emlékeket és gondolatokat képes felidézni tudatunkban (zeneálom).

Ugyanakkor a zenének nem csak passzív befogadói lehetünk, de sokszor aktívan olyan darabokat keresünk, amellyel aktuális hangulatunkat kiteljesíthetjük, fokozhatjuk, vagy elterelhetjük. Aktív muzsikálás, főleg improvizáció közben a ritmust és dallamot lelkünk rezdülései szerint variálhatjuk, ezzel kölcsönös, dinamikus kapcsolatba lépve a zenével.

ImageZene és lélek fent tárgyalt kapcsolata magában rejti annak lehetőségét, hogy ezt a kapcsolatot az önismereti és terápiás munkában egyaránt felhasználhatjuk. Erről való első írásos emlékünk a Bibliából való, ahol is Sault egy gonosz lélek zaklatásától a hárfa hangjai tudták csak megszabadítani.

A zene használata sokban hasonlít az eddig tárgyalt művészeti ágakéhoz: létezik aktív és passzív zeneterápia, ahogyan létezik élmény és feldolgozás alapú zeneterápia is. A továbbiakban bemutatom ezeket a formákat, kitérve arra, milyen területen lehet hasznos az adott technika alkalmazása.

A leggyakrabban alkalmazott zeneterápiás forma a passzív, vagy befogadó zeneterápia. Ennek során az egyén, vagy csoport egy előre kiválasztott zeneművet hallgat meg. A zenehallgatás már önmagában is lehet a lelki problémákat, kaotikus érzelmeket, gondolatokat rendszerező erejű. Ebben az esetben a terapeuta vagy csoportvezető feladata a zenemű gondos kiválasztása. Hasznos lehet, ha a darab az egyén vagy csoport aktuális állapotához illeszkedő, illetve eléggé hosszú ahhoz, hogy a kívánt hatást kifejthesse. Amennyiben a rendelkezésre álló idő hosszabb, az aktuális állapotot tükröző műalkotást követheti egy olyan darab, amely az érzelmek megélése után a kívánt nyugalmi állapotba vezeti a hallgatókat, ezzel keretezve az együtt töltött időt. A csupán a befogadást magában foglaló zeneterápiás ülések hasznosak lehetnek idősekkel, vagy a nyelvet nehezen beszélők körében, illetve olyan szorongó csoportokban, ahol a szavakon keresztül való kommunikáció még erősen gátolt.

Amennyiben a zenehallgatást, az élményt feldolgozó beszélgetés is követi, úgy még mindig passzív, de feldolgozás orientált zeneterápiáról beszélhetünk. Ebben az esetben a gondos zenemű választás éppolyan fontos, mint az előző terápiás változatban. A darab által felkeltett emóciók és zeneálmok megosztása és az e mentén haladó beszélgetés lehetőséget nyújt egymás gondolati és érzelmi világának megismeréséhez. Ez a módszer szinte minden korosztály és tünetcsoport számára megfelelő. A feldolgozó beszélgetések mélységét az adott helyzet keretei határozzák meg. Önmagában egy idősek klubjában, zenehallgatás után lezajlott, felszínesebb beszélgetés is ide sorolható, hiszen ennek „terápiás” haszna, hogy teret és tárgyat adott a társas érintkezésnek, beszélgetésnek.

ImageAz aktív zeneterápia a fentiekhez képest sokkal több előkészületet, eszközt és hozzáértést igényel. Aktív zeneterápia az is, ha egy csoport közös dobolásba, tapsolásba vagy éneklésbe kezd, de ennél bonyolultabb hangszerekkel és feladatokkal is találkozhatunk. Aktív zenélésbe hívni a laikus zeneszeretőt nem egyszerű feladat, ezért például komplex művészetterápiás csoportok alkalmával soha nem kezdünk aktív zenéléssel. Ahhoz, hogy valaki a testével, mozgásával hangot adjon ki, többnyire rengeteg gátlást kell legyőznie, ezért egy ilyen feladat csak egy jól kidolgozott folyamat részeként vethető be.

Az egyedüli zenélés mások előtt a szóbeliség nélküli én feltárást teszi lehetővé, míg a csoportos zenélés az együttműködést serkenti, az összehangolódásnak ad teret.

Az aktív zeneterápia során keletkezett élmények éppúgy megbeszélhetőek, mint bármilyen más műalkotás során szerzett élmény. Ebben az esetben ugyanakkor a zenedarab egyszeri és megismételhetetlen, nem körbejárható, vagy újraolvasható, mint egy festmény vagy egy vers.

Kimondottan zeneterápiával ma Magyarországon még kevesen foglalkoznak, bár Ausztriában például már receptre árulják a zeneterápiás CD-ket a patikák. Hazánkban a terapeuták képzése az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán folyik. Ha érdekel ez a terület, úgy bővebb információkat a Bárczi oldalán találhatsz.

Ha tetszett a bejegyzés, ajándékozz egy Like-ot a Facebookon! Köszönöm!